Visszaemlékezés - a Mátra Gödör Borozó

Te jó ég! Micsoda hely volt ez, minden óbudai túra kihagyhatatlan állomása... Az Óbudakocsma szerkesztőgárdájából szinte mindenki jelezte, hogy szívesen írna nekrológot erről a kerület-szerte híres műintézményről, hát akkor kezdem én a sort.

A Mátra Gödör a Zápor és a Föld utca sarka mellett helyezkedett el, közvetlenül a Szőlőfürt Büfé-Falatozó mellett. Ez Belső-Óbudának az a kritikus része, ahol a szovjet panelházakat a földszintes, kisvárosi hangulatú épületek váltják föl. A Mátrának mára már a gyönyörűen kikupált Szü@net étterem és kávézó foglalta el a helyét, és enyhíti valamelyest a Gödör megszűnése fölött érzett fájdalmat.

Azért Óbudáról sokat elmond, hogy a falszomszéd kocsmák még a mai napig is életképesek tudnak maradni - nemcsak a Zápor utcában!

Már a bejárat is pompázatosan hívogató volt: kétoldalt hordófenekek többnyelvű felirattal (Sör - Bier - Pivo) - nehogy egy potenciális osztrák vagy csehszlovák vendéget is elmulasszanak - a lejárat pedig szintén fából ácsolt portál, népies motívumokkal.

Leérkezni ide a pincébe mindig egy misztikus élmény volt: hosszú, kacskaringós lépcsősor, és még ott is át kellett küzdenünk magunkat egy szekuritüveggel borított második bejárati ajtón.

Belépve mit láttunk? Lakótelepi, sárgásbarna kőmintás PVC-padlót, egy szép nagy zenegépet, a Radelkis napközis tábor ebédlőjére emlékeztető székeket gumírozott szegélyű farostlemez-asztalokkal (legömbölyített sarkokkal, nehogy a gyerek szemmel beleessen), és a segélyen élő alkesztól a rockerekig mindenféle törzsvendéget.

A legviccesebb vendég talán az a basszushangú, lecsúszott-csapzott, kilencujjú néni volt kukabúvár-szatyorral, aki a sokadik feles után egy hasonló párbeszédet folytatott le az erősebb testalkatú pultoslánnyal:

-Ezt nagyon gyorsan igya meg és távozzon! És ha nem távozik, akkor biztosíthatom, hogy megeresztek egy telefonhívást, és akkor vinni fogják!

-Nekem ne ugass, te dumdumgolyó, én a múltkor még a rendőrnek is lebasztam egyet, amikor igazoltatni próbált, a kurva életbe!

Borozni sose mertem, de a sör nevetségesen olcsó volt: egy üveg Sopronit 190 forintért kaphattunk meg emlékeim szerint, a korsó pedig 180 ruppó lett volna.

Volt továbbá egy hátsó terem is mellette konyhával (inkább főzőfülke), amit az utolsó években már következetesen zárva tartottak. Itt volt régebben a biliárdasztal is, a környékbeli gimnazisták hatalmas örömére.

Most van helyette Szünet, amiről még szeretnék írni később. A lényeg: a Szü@net annyira igényes és szép, de pimaszul olcsó étteremmé vált, hogy annyira nem bánkódunk.


A Rejtekhelyre utaló szórólapot az átalakulás időszakából (2003 körül) nagyon köszönjük szamó nevű törzsolvasónknak!