A Pacsirta - mint ahogy azt biztos kitaláltátok - a Pacsirtamező utcában helyezkedik el a Kiscelli és a Tímár utcai buszmegállók között, Óbuda egyik legrosszabb hírű mikrokörnyezetében. Érdemes megemlítenünk a hajdani Császárkert éttermet és a Tükör disco bart, amelyek a korcsma közvetlen szomszédságában pihennek  pár éve kihasználatlanul.

Bár a kerületi rendőrőrs mindössze egy saroknyira van innen, a közeli gangos házak lakói gyakran őgyelegnek csapatosan a környező utcákban, vagy ütik el az időt a forgalmas éjjel-nappali közért előtt gyülekezve.

Amikor a múltkor a söröző elé leláncolt biciklim zárja felmondta a szolgálatot (magyarul: beletört a kulcs), egy kölcsönkapott kisfűrésszel zavartalanul vághattuk ketté a láncot, a járókelőket nem zavarta, a rendőrség meg szerencsére nem járt éppen arra.

A bringáról mindenesetre egy félóra alatt kölcsönvették az első-hátsó világítást.

A Pacsirta ennek ellenére általában a környékbeli, békésebb nyugdíjasok és melósok törzshelye (bár láttam már bőrkabátos bandát játszani a gyümölcsgépen), leginkább a pohár Ászok és a fröccs szokott itt fogyni. Igen, ez is SAB-Miller, a csapolt Arany Ászok és Dreher mellett a teljes üveges portfóliót végigkóstolhatjuk a Pilsnerig bezárólag.

A csapolt Arany Ászokot egyszer próbáltam egy pohárral, a hasonlóan alacsony árfekvésű helyekhez hasonlóan volt egy kis csatornaszagú utóíze, úgyhogy inkább az üveges sörökre tértem át legközelebb, azok rendben voltak, és a hőmérséklettel se volt gond.

A kiszolgálás szintén rendben van, a törzsközönség pedig folyon hitetlenkedve bámulja az ártatlan arcú betérőket - már csak ezért is megéri eljönni ide egyszer.

A korcsma belseje a 90-es évek "újítsunk mindent fel"-mozgalom jegyében teljesen jellegtelenné vált: rózsaszínes pasztellszínű falak, nyurga fémvázas székek - egyszóval tucatbelső.

Csak túrázóknak ajánlom, akkor is max. 1 körre.