Kolosy téri kocsmakörkép 2. fejezet - Admirál Étterem és társai

No kedveskéim, végre lett egy szabad félórám, hogy beváltsam régi ígéretemet - és írjak erről a kissé elfeledett, de igen hangulatos helyről, az Admirál étteremről. 

Hosszú kimaradás után tegnap végre összefújta a szemetet a szél, és újra találkozott az Óbudakocsma-brigád, hogy másodjára is bevegye a Kolosy teret. Az összeröffenésről csak 3gee úr hiányzott, akinek fontos céges zabálhatnékja akadt az óbudai Trófeában, vagyis a volt Vasmacska étteremben. Míg ő nagykanállal habzsolta a kacsát, mi nyeltük a bort és a szódát. 

Első stációnk a kihagyhatatlan Csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet Poharazója az Evező utcában. Ez a hely örök kedvenc, még ha a gyönyörű szocreál cégér táblájukat legnagyobb bánatunkra átmatricázták. Kicsit késve - de ideestem zárás előtt 5 perccel, hogy én is szippantsak a szuterénkocsma nehéz levegőjéből egy pöttyet. Addigra Italboltos Sándor, Lajos atya és párja, valamint az örökzöld Bill barátom (aki örök zöld a másnaposságtól) már kellemesen mórikásra vedelte magát. Kis társaságunk mellett jól megfért egy másik vidám brigád, aki három férfiúból és egy bundás hölgyeményből állt. Na róluk még hallani fogtok. 

A megfelelő fröccsnyomás beállítása után átpenderedtünk a Fapados Borozóba, ami volt vagy 40 m-re. Itt már nyájas mosollyal az arcán üdvözölte kis csapatunkat a tulaj úr, akitől tüstént bekértük az olasz- és rozéfröccseinket. Vidáman a talponálló pult köré gyűltünk, ahol olyan jól mutattunk, hogy 2 képet is készítettem a csapatról. A képet másnap nézegetve, egy idézet jutott eszembe a világhírű előadóművésztől, Hajós Janitól, aki bölcsen ezt énekelte kedvenc horányi dalában: „Azóta sincs egy ilyen brigád, ki együltében ennyit piált!”

Miközben vígan italoztunk, borzalmas halszag csapta meg orrunkat… Mi ez hagymásbab? Nem, inkább krumplishal!

De honnan jöhet?

Hát nemsokára kiderült, hogy az előző kocsmában italozó bundás hölgyemény egy vödörnyi sült hallal érkezett a Fapadosba, amit szépen el is kezdett nyammogni a különteremben… pfújj, de büdös volt! Még szerencséje, hogy így üdvözölt minket, mikor meglátta kis csapatunkat: „Üdvözlöm a Királyokat!” :)

A csuda fini fröccsökkre és a kirántott hal szagára úgy megéheztünk, hogy átbattyogtunk a Kolosy sarkán lévő török gyrosárushoz. A török koma dörzsölte a tenyerét, mikor elleptük picsányi boltját. Bill nem bírt magával és jókedvében elnevezte emberünket Semir Gerghamnak a Cobra 11 nagysikerű TV-sorozat török autópálya-zsarujának neve után.

Na mit együnk? A gyrossütőn a nap végére már csak kornyadt húsok pörögtek, de az éhség feledtette a látványt. 5 gyros pitát legyél szíves dupla fehér szósszal! Muffaló egyből kontrázott, hogy 5-öt kérünk, de csak 4-et fizetünk, az övé ingyen van! A koma nem értette, így neki is adott egy tekercset, ami soha többé nem lett kifizetve általa. Szegény jószívű Sanyinak kellett rendeznie a cehhet játékpénzéből.

Mi tagadás, nem volt a gyros egy leányálom! Zárványos, darált tömbhúsból készült a marhagyros, nem igazi húsból. Ha ezt tudom, inkább löncshúskonzervből készítettem volna otthon a vacsorámat. Az járt jól, aki csirkét kért, mert az igazi húsból volt. A kis koma minden esetre korrekten elismerve a metrós gyroshús hátrányait, ezért cserébe adott nekünk Dolmát és csípős ajvárszószt. Nekem azok bejöttek, köszi!

Tele hassal, és az erőspityus ajvártól égő torokkal mentünk át az Admirál pincébe, amiről azt hittem, hogy bezárt. Szerencsére csak hétvégén van zárva: hétköznap félgőzzel, de üzemel. Ez a hely ifjúkorom szentélye volt! Rengeteg emlék és átmulatott hétvége jut róla eszembe! Szeretem ezt a helyet!

Az Admirál történetét azonban talán nem mindenki ismeri. A pince helyén anno nyilvános WC üzemelt a 80-as évek végéig, mikor is meglátták, hogy a kajában nagyobb biznic van, mint a szarásban. :)

Némi átalakítás után egy borzasztóan kellemes kis pincét kanyarítottak a klotyó helyére. Egy kicsit vad a sztori, de úgy gondolom, nem kell ezt szégyelleni senkinek sem! A pincébe pár lépcsővel lehet lejutni a Kolosy térről. Lent hangulatos terméskő és barna lambéria-berakás fogad. Olyan a hely, mintha egy repülőgép belsejében haladnánk. Szűk alagút, két kis teremmel a szélén: Bika terem és Kalóz terem. A hangulata nagyon jó, csak egy kicsit füstös. Rég ettem már itt, de akkor nagyon jó volt a kaja. A kiszolgáló hölgy kedves. Régen volt csapolt Szalon sör és Gold Fassl, ma már csak üveges sör és bor kapható. A fizetőképes vendég fogyott el, vagy a hegyiek a Vapianóba járnak tésztát burkolni? Ki tudja? Minden esetre teltház nem igazán volt.

Nem úgy, mint a 90-es években, mikor az Admirál a fénykorát élte! A fél hegy ide járt mulatni, kajálni, kártyázni. Ölre mentünk egy szabad asztalért, amiért komolyan meg kellett küzdeni. Volt a főpincér - a Laci, aki csak akkor adott asztalt, ha írásba adtuk neki, hogy kajálni is fogunk, nem csak vedelni. Mikor meglátott minket jött az örökzöld kérdése: „Vacsiztok, vagy csak isztok?” Mert asztal csak vacsivendégeknek járt ám! Holmi suttyó diákoknak nem. Így minden alkalommal hosszas viták alakultak ki az asztal körül. A szemfüles csógli minden asztalra kitette a FOGLALT táblát, így akart minket távol tartani az „értékes” vacsorázóhelyektől. Mikor épp felszolgált és nem figyelt, gyorsan lehuppantunk egy asztalhoz, aztán már nem volt pofája elzavarni minket. Vagyis pofája az lett volna, csak mi nem mentünk már el. Persze ilyenkor borravaló sem járt neki, tudta ezt jól. Fillére pontosan visszakértük a visszajárót, amit nem egyszer 1 Ft-osokban kaptunk vissza tőle. Ment a szívatás. Egy ilyen alkalommal a társaságunkban lévő kiscsajszi, a Saci, dühében hozzávágta Lacihoz a legalább 200Ft-nyi aprópénzt. Szétgurult a vacsizó vendégek között az rengeteg apró… Olyan ribillió volt utána, hogy kitiltottak fél évre a helyről! :)

Azért a nyarakat szerettük itt igazán, mert akkor nyitva volt a terasz! A kellemes kis szaletlis helyen nem egy High-Life és Közgáz Pince buli indult innen. Folyt a Szalon sör a torkunkon lefelé literszámra és zabáltuk a melegszendvicset, ami mindig idő előtt elfogyott. Csóró diákok révén a sör mellé az asztal alól töltikéztük a Non-stopban megvásárolt Golf Club whiskynket, de figyelni kellett, hogy a Laci meg ne lássa. Mikor szakadt piros Renault Fuegoja a placcon parkolt, nagyon résen kellett lenni! Sosem értette a tag, hogy bírjuk magunkat ilyen hülyére inni 3 korsó sörtől. Mi persze a melegre fogtuk!

Zajlott itt az élet! A közeli taxidroszton nem egy jelenetet láttunk. A fehér merdzsós taxisofőrök fehér polójuk nyakára csíptetett Ericcson 388-as bunkófonokkal várták a zsíros rózsadombi fuvarokat. Járt ide egy kövér lecsúszott üzletember, aki komoly alkoholgondokkal küzdött. A forma minden áldott nap hülyére itta magát whiskyvel, majd elterült, mint a nagyalföld a flaszteron. Volt egy taxisa, aki minden este betuszkolta a kollégáival a manuszt és vitte haza a hegyre. Durva látvány volt, mikor a 200 kilós tagot 5-ten passzírozták be a kéccázdé hátsó ülésére. Volt itt egy öreg fehér körszakállas hajóskapitány is, aki szintén nem mindennapi látvány volt. Szeretett énekelni az öreg csóka, jó forma volt.

Volt ám az Admirálban osztálytalálkozónk is! Hejj, de sárkányos volt 5 év után újra látni egymást! Muffaló Bill annyira megörült extra böllökkel megáldott osztálytársnőnk viszontlátásának, hogy 10 perc múlva már a slozin ment a tipi-tapi, nyali-fali… Bill nem hozott szégyent nevére! De szép is volt!

(a taxis kép forrása a norc.hu)

Visszatérve a jelenbe, tegnap is jól meghömpörödtünk a második üveg Keceli guggolós vörösbortól. Kólával jó volt! Volt okunk ünneplésre! Öreg Muffaló Bill barátunk annyit vedelt a hétvégén, hogy agyát eldobva egy üveg gin kíséretében megkérte Pindikéje kezét egy kókuszgolyóba sütött kövecskés gyűrűvel. Innentől kezdve a Muffaló vezetéknevet el is hagyhatjuk örökre. Gratula Papesz, igyatok boldogan sokáig!

 

Az este zárásának szép keretet adott Jannis mester Blue Pub-ja! Igaz most Jannis állítása szerint nagyon „kekec” voltam vele, pedig nem rossz szándék vezérelt. A sokadik kör fröccsre azonban helyre állt a béke közöttünk, főleg mikor kértem egy whisky-kólát a végére. Annyira nagy lett a béke és boldogság, hogy még haza is dobott minket autójával! Köszi Jannis, rendes vagy, máskor is jövünk a szokásos kései időben!