Kerületünk legendásan hangulatos sportegyesületekről- és pályákról is ismert - a III. Ker. TVE klubházáról már régebben beszámoltunk, és időközben Csillaghegyet is megjártuk. A Szentendrei út forgalma és az aquincumi polgárváros romkertje mögött megbúvó külső gázgyári lakótelep viszont tényleg a főváros egyik legeltitkoltabb csodája.

Mint valami óbudai Wekerle-telep, olyasmi benyomást kelthet bennünk ez a pár utca a sárga házakkal - csak ez sokkal szebb. Nem véletlen, hogy az 1986-os Doktor Minorka Vidor nagy napja c. mesefilmet is itt forgatták a piac forgatagával: ez tényleg egy külön mesevilág. 1-2 emeletes társasházak, de előkertes és rendes kerttel rendelkező ingatlanok is vannak itt. Régebben persze inkább zajlott itt az élet: volt posta, trafik, fodrász, újságos - és persze a Kultúrház! Voltunk mi itt iskolai osztállyal Tücsök és hangya-előadáson, a büfében májas szendvicset vettünk, toltuk a flippert - a bejáratnál pedig egy valódi wurlitzer is volt, rajta a felirattal: "Nálam most már 5 forint ez a dal!". Éppen Merdzsós Zsata segített aznap biciklivel újságot kihordani: a C64-emhez vásárolandó 16 ezer Ft-os floppymeghajtóra gyűjtöttem akkor. Kösz utólag is, Zsata! A Beatles Hey Jude-jának kiválasztása és sikeres meghallgatása után a helyi bácsik segítségünkre siettek, és a kislemez B-oldalát, a Revolutiont is lejátszatták trükkösen a géppel. Ma sajnos - ahogy Ráday Mihály írja - raktárként üzemel a legendás kultúrház. Ahogy a Felszabadulás-Flórián mozinál, a Gázművek Kultúrházának újjáélesztésében is bízom és töretlenül hiszek.

Na de a kesergős múltba révedés mellett van itt még bőven ok az örömre, hiszen  működik a kisbolt, az óvoda - és a Gáz zöld-fehér focicsapata a mai napig töretlenül küzd a budapesti I. osztályban, illetve szerencsésebb szezonok után az NB III-ban! Elsősorban Kerület-szurkolóként így hát az utóbbi években többször is úgy hozta a sors, hogy tekertem még egy kilométert a Hévízi úttól a Sujtás utcáig.

Igen, a Sujtás utca. Ma már rá se ismernénk talán a környékre - milyeneket bringáztunk meg rongáltunk itt olyan húsz éve a néhai házgyár mögött elterülő gazos területen, a Hajógyárhoz vezető, Jégtörő utcai iparvágányoknál! Mostanra már kétsávos út található itt bicikliúttal, a hatalmasra nőtt Auchan áruház jóvoltából. De a Gáz meg a Tusculanum Hotel (ma Retro Hotel) az maradt a helyén, pedig ide is biztos sokan inkább parkolót vagy irodaházat szerettek volna tervezni... És persze a blog szempontjából a lényeg: itt is van klubház büfével, méghozzá talán a leghangulatosabb a kerületben. Hiszen van itt hullámpalával fedett terasz kockás abroszokkal, jó kilátással a pályára - és persze üveges sör az utánozhatatlan pecsenyezsíros kenyérrel. 

Nem riadunk vissza a "Belépés csak clubtagok részére!"-felirattól, pofátlanul bemegyünk mindig - az egyesület pedig vendégszerető, főleg, ha a szomszéd testvércsapat szurkolói jönnek. A belső helyiség kicsi, de akár mindkét focicsapat kényelmesen elférhet a zöld-fehér pepitamintás terítős, hamutartós asztaloknál. A falat a labdarúgókluboknál megszokott sálak, kiszászlók és fényképek borítják a távoli- és közelmúltból egyaránt - ifjúsági és felnőtt bajnokcsapatok, többezres nézőszámok - de egy Gázművek-Kerületre manapság is összeverődik több száz szurkoló. Még egy vasárnap délelőtt 11-kor kezdődő meccsen is!

A pult mögött Ernő úr áll (ha jól értettem a nevét), aki roppant barátságosan és hatékonyan végzi munkáját. A sört adja, a zsírosmárót elveheted. Törzsvendégeknek és helyi sportolóknak számlát is vezet, de mi persze nem tartoztunk egyik kategóriába se, úgyhogy kiegyeztünk az azonnali fizetéssel. Az üveges Ászok 250, a Dreher 300 forint - a zsíroskenyér meg százas körül van. Kihagyhatatlan a kis húsdarabkákkal, még a léböjtkúrán levőknek is!

És a hangulat, az a megfizethetetlen. A szinte nyárias időben jó a meccs - a teraszon és belül is teltház, mindenki ismer mindenkit, öregfiúk pacsiznak le a fiatalokkal meg a szurkolókkal, kézfogás, puszi - hónuk alatt Nemzeti és a Budapesti Sport. Itt nincs is igazán két csapat: a Kerület meg a Gázművek szinte rotációs rendszerben alkalmazza a játékosokat, edzőket, gyúrókat. Belül zöld-fehér dekoráció, natúr színezésű lambéria - a pálya szélén szurkolók, kisgyerekes családok, ismerősök. És most a Gázművek még nyert is: 2-0-ra verte a TUE-t annak ellenére, hogy a második félidőt 10 emberrel kényszerült végigjátszania.

Még sok ilyet szeretne Óbuda! Köszönjük, fiúk - maradjon minden legalább így, ahogy most van.