Selmeci Kocsma: " A munkának vége, kijössz a gyárból..."

Szervusztok Kispajtások!

A Selmeci mindig is a kerület legcsendesebb, leghangulatosabb és legkedveltebb utcái közé tartozott. Nem véletlenül, ha azt vesszük, hogy az alig fél kilométer hosszú utcácska két remek cukrászdájával, - a főváros egyik leglátogatottabb - mozijával és nagymúltú kocsmájával várta a gasztronómia és a kultúra szerelmeseit. A rendszerváltás egyetlen nyertese, vagy inkább egyetlen túlélője a kocsma lett. "Nahát, ez jellemző!" Gondolhatja magában most az olvasó. És egyébként ebben igaza is van.

Ezen a ponton most nem mennék bele részletesen abba, hogy milyen hosszú múltra, vagy milyen történetekre tekint vissza az egység, egyben viszont biztosak lehetünk. A hely nagyságrendileg Óbuda születésével egyidőben nyithatta meg kapuit a nagyérdemű előtt. A kocsma eredeti megjelenése szinte biztos eltért a mostanitól, de a nyitás idejének hangulatára utaló jelekbe lépésről-lépésre belebotlunk. A Selmeci borozó némileg kilóg az eddig bloggolt kocsmák sorából. Itt ugyanis a legnagyobb látogatottság és fogyasztás egyértelműen hétköznapokon, munkaidőben generálódik. Ebből az olvasó komoly következtetéseket vonhat le a hely célcsoportjára, törzstáborára. Ennek elemzését meghagynám a szociológia témákban jártas bloggereknek.

Napközben:

Járókelőként a kocsma előtt elhaladva tipikus kocsmai beszélgetésekre, veszekedésekre kapjuk fel a fejünket, ám a sűrű és állandó füst miatt vizuális élményekkel egyáltalán nem leszünk gazdagabbak. Ez egy zárt klub, egy szinte már családinak mondható közösség. Ahol mindenki ismer mindenkit. Ahol mindenki tartozik mindenkinek. Ahol mindenki tudja a másik kedvenc piájának a nevét.  És még sorolhatnám, de ezt rábíznám az olvasók egyéni fantáziájára. Ha tanszékvezető lennék valamelyik bölcsész szakon, akkor biztos, hogy társadalomtudományi témakörben szerveznék ide hétről hétre helyszíni bejárásokat a hallgatóim számára, hogy élőben szemlélhessék meg az egy négyzetméteren legsűrűbben mutatkozó alkohol-,  cigi- és  nyerőautomata függőségben szenvedők csoportját .

Este:

A Selmeci kocsmával kapcsolatos látogatásaink nagy része szinte kivétel nélkül este 7 és 9 óra között kerültek megszervezésre. Ha szerencsénk van, akkor a lefelé vezető lépcsőn nem terül el előttünk akadályként egy tropa alkesz, aki már szíve - vagy inkább tartozása - szerint hazafelé vette volna az irányt. Lassú reakciók, buta tekintetek, halk pusmogások övezik érkezésünket. A bárpultos fejében - aki jellemzően negyvenes nő - biztosan leforog az alábbiak közül valamelyik:

1. "Mi a faszt akarnak ezek? Ezek biztosak VÁM-osok, a picsába!"

2. "Mi a faszt akarnak ezek? Az idióták nem tudják, hogy nézni akarom a Barátok Köztet, a picsába!"

3. "Mi a faszt akarnak ezek? Mindjárt zárni akarok, a picsába!"

Röviden a helyről: nem túl hangulatos, olcsó, valamint közepes kategóriájú termékeket árusító hely, Esomar besorolás szerint "DE" társadalmi státuszba tartozó vendégkör, alapvetően zéró interaktívitási készség és hajlandóság. Az elmúlt évek legkomolyabb fejlesztései közé tartozik a flipper, a gyümigép és a távirányítós lcd tv, amibe már rég beleégett az RTL Klub jele. A kocsmatúrák során ez a hely inkább rövid állomásként szerepel a heti menetrendünkben. Óbudai végállomásként számtalan egyéb helyet fel tudnék sorolni, ahol szívesebben fejezzük be a a szokásos kocsmatúráinkat. (Bár lehet, hogy ez nagymértékben arra vezethető vissza, hogy a zárás időpontját (21 óra) mindig szigorúan tartják be. Biztos vagyok benne, hogy ha gazdagabbak lennénk egy-két komolyabb bebaszós élménnyel a Selmeciben, akkor kedvesebb írnánk róluk most.

Mindenesetre szeretjük őket nagyon, mert ez is a miénk, ez is egy  igazi óbudai kiskocsma!

Mindenkinek ajánljuk sok szeretettel! Ezzel véget ért a Selmeci utcai Kocsma meséje!