Hörpi söröző-borozó a Rómain

A Szarvas mellett talán a másik legjobb III. kerületi kertvárosi kocsmára szeretnék most továbbmozdulni. Kicsit már kezdek félni, mert ha bármiről írok, arról hamarosan kiderül, hogy bezárták v. teljesen átalakították. De nem adom fel :)

A Hörpi a 106-os busz vonalán található egy, a Nánási útról közvetlenül a partra vezető csöndes mellékutcában (Vitorla utca).

Tisztelt társaságunk sosem arról volt híres, hogy a murvával felszórt, olajos hekktől bűzlő parti pavilonok között korzózzon, a Hörpit viszont mintha nekünk találták volna ki. Ez a szépen karbantartott egység az egyik legjobb példája annak, hogy radikális szétbarmolás és korszerű újraburkolás helyett a szakszerű ápolás még célravezetőbb megoldás. Az egység így szinte minden elemében megőrizte bájosan autentikus, üdülőövezeti jellegét, és még annak sem áll fenn a veszélye, hogy a merész, modernnek tűnő stílus 10 év múlva szégyellnivalóan gagyin néz ki.

A kerthelyiségbe belépve illetve begurulva azonnal biztonságban letehetjük bringáinkat az erre kialakított tárolórészen, majd helyet is foglalhatunk a fapadokon. A gyönyörűen gondozott tuják és leánderek mögött szinte alig vesszük észre a már évek óta nem üzemelő külön lángosos büfét: kár érte, ahogy Ráday úr mondaná.

A kert minden szépsége mellett azért néha bekívánkozik az ember a fedél alá. Nyáron nagyon meleg tud lenni a tűző napon, az esti órákban meg a brutálisan kíméletlen szúnyogok keserítik meg a lelkes túrázó életét. Télen meg eleve befelé vesszük az irányt természetesen :)

A belső kialakítás is a Kádár-korszakot idézi: szabálytalanul tört csempés padlóburkolat, könyöklőpult, de vannak kényelmes asztalok is, ha éppen ülni szeretnénk.

Elsősorban Dreher-termékeket találunk a Hörpi portfóliójában: a csapolt sör friss, az üveges sör pedig mindig jó hideg, még a legforróbb nyári napokon is.

A pultos hölgy nagyon kedves és udvarias: szívesen fogadott minket minden alkalommal, sőt, hívott is minket vissza azonnal, hogy máskor is látogassunk el hozzájuk. A törzsközönség főleg az 50 fölötti korosztályt képviseli - igaz, ők se hallottak Bill infójáról, miszerint a Hörpi neve eredetileg a Taknyos varjú lett volna. Bár Bill lehet, hogy ezt csak álmodta :))

Itt is megfordul néha az öreg vándorzenész, a Lajos bácsi. Lajos bácsi már 70 fölött van bőven, de még mindig nagyon jól tartja magát: hercig öltönyben és nyakkendőben húzza hegedűjén a mulatós nótákat kocsmáról kocsmára járva, természetesen közös éneklésre is kapható. Rá még az Aquincum "Gomba" sörözőnél vissza fogunk térni. Mivel mi nagyon hálás közönség vagyunk, minket kitüntetett szeretet illet meg részéről.

Mitől félek? Túl csendes ez a hely és túl szép, túl jó helyen van. Mint tudjuk, sajnos már az sem jelent automatikus védettséget, ha bármilyen objektum üdülőövezeten belül helyezkedik el: az ártérben is lehet zavartalanul építkezni.

Talán a beruházások visszaesése megőrizheti a Hörpit, de ehhez mi is kellünk a többi kedves fogyasztó vendéggel, igaz-e? :)