Paloma Gösser Söröző - Panelkocsma tanulmány

Csak csendben, csak halkan...

Mielőtt nagyon belevágnék az egység ismertetésbe, szeretnék egy rövid kis kitérőt tenni engedelmetekkel. Egy régi adósságomat szeretném törleszteni eme cikk megírásával. Már nagyon régóta készülök erre a napra, és most érzem úgy, hogy a cikk olyan formába került, hogy a megjelenését követően az obudakocsma blog alapítóinak nem kell Molotov koktélos merényletektől tartania…:) Bár erre azért nem igazán vállalnék garanciát! :) Nem is szaporítom a szót, lássuk kérem szépen a Galamb (=Paloma) sörözőt közelebbről!

 

Nagyon sok gondolat merült fel bennem a hely története kapcsán. Kezdjük talán azzal, hogy a Paloma mai szemmel nézve egyszerű panelkocsmának tűnik. De én azt mondom, hogy ne ebből induljunk ki, és kanyarodjunk vissza egy pillanat erejéig a „panel ősidőkhöz”. A fenti időszak alatt az 1960-as második felét, valamint a 70-es évek elejét értem, amikor a Kádár rendszer egy tollvonással lehetővé tette, hogy kiemelt kormányzati projekt keretében a budapesti lakosok exkluzív új penthouse lakásaikhoz jussanak. Nem kevés ember érkezett ennek a programnak köszönhetően - többek között – Óbudára is. A Paloma Söröző nyitásával kapcsolatban sem áll pontos információ rendelkezésünkre, de azt biztosan állíthatjuk az új tulajdonosok 1971-ben vehették át kulcsrakész lakásaikat ebben a blokkban, amelyekhez csodálatos hegyi panoráma (már akinek ugye), számtalan zöld park és szebbnél szebb új állami intézmények is kapcsolódtak (SZTK, rendelők, óvodák, bölcsődék és nem utolsó sorban KOCSMÁK!). Szóval 1971-et írunk, amikor is helyi vállalkozó kedvű fiatalemberek a busás haszon reményében és nem utolsósorban a kerületi lakosok legnagyobb örömére panelkocsmák nyitásába vágták fejszéjüket!
 
A Paloma esetében mindenképpen meg kell említenünk egy kísértetiesen hasonlító kis intézményt, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Két utcával arrébb helyezkedik el a Szőlő utcában, Pillangó néven. Olyan, mintha a két hely egy az egyben leutánozta volna egymást. Nem kérdés, hogy egykor igen komoly konkurenciát jelenthettek egymásnak. Ezt ma már nem állíthatjuk, mivel a Paloma és a Pillangó látogatottsága is jelentősen megcsappant az utóbbi években.
 
Én azt mondom, hogy most már tényleg térjünk át a lényegre! A helyre egyedülálló módon két irányból is betérhetünk, az egyik a Solymár utcai parkból lehetséges, míg a főbejárat a nyitás óta mindig a Zápor utcában helyezkedett el. Klassz kis megoldás! Nem? De!
Az egyik a betérő a Paloma dísztermébe, a másik inkább egy menekülő vészkijárat arra az esetre, ha jön az asszony, a Provident-ügynök, az uzsorabehajtó, vagy egyéb nem kívánt elem. A hely szerkezeti felépítése nem túl bonyolult, a tervezőknek a kialakítás során ugyanolyan üzlethelységben kellett gondolkodniuk, mint más árkád alatti egységek esetében.
 
A Charlie-féle „ A sűrű füsthöz, lárma is jár” idézet itt is teljes mértékben megállja a helyét. A törzsvendégekből álló vendégkör a VIP helyeket foglalja el a bárpultnál, ide halandó vendég legfeljebb az ital rendelésének idejére csatlakozhat. Ha megkaptuk a piánkat, leülés céljából szebbnél szebb panelkocsmai boxok közül választhatunk, ami elengedhtetlen feltétele a családias hangulatnak. A látogatók szinte hétről-hétre ugyanannyian vannak. Három, vagy négy változó törzsarc, akik színesebbnél színesebb sztorikkal kápráztatják el a 30-35 körüli pultos kisasszonyt. A hölgyről a „Galagonya hangulatú” Muffaló kommenteket most inkább kihagynám... :) A helyi Jekszon fogalma itt egy kicsit melegebb téma, ami mind rövidebb, mind hosszabb távon akadályozná mindennapi kis nyugodt, szürke kis kerületi életünket… Remélem mindenki érti mire gondolok…
 
A halandó fogyasztók (mint mi) pedig két-három boxban tespednek, a többség jellemzően „Depresszió”, avagy„Kárpátia” feliratú, manapság egyébként rendkívüli trendi fekete egyenruhákban. És persze mi is ott vagyunk, amikor csak tudunk és gyermeki érdeklődéssel és kvaterkázós hangulatban figyeljük kerületünk eme kis üde színfoltjának történéseit.
 
Pia az van, mint szinte mindenhol, de a cintányérok időszakáról a hely már igen súlyosan lecsúszott! Egyedül a berendezés kapcsán merülnek fel bennünk nosztalgikus élmények. Nagy kár, mondaná Merdzsós Zsata harcostársunk, a cintányéros tégelyek védőistene! Bort, sört itt már csak üveges kiszerelésben fogyaszthatunk, de ez itt pont dukál. A zárás, na igen, az itt is kritikus pont, elvileg 10 órakor van takarodó, de már 9 után pár perccel azt éreztetik velünk, hogy ezt minél hamarabb meg kellene tennünk. Szófogadó kisfiúk lévén, ennek a kérésnek rögvest eleget is szoktunk tenni. Semmi baj, megyünk tovább, elég kreatívok vagyunk már ahhoz, hogy ezt a problémát áthidaljuk egy következő kocsma bevételével! Velünk nem lehet csak úgy kibaszni. Hó-hó-hó! :)
 
Én a helyet kedvelem, nekem a hangulata annyira átjön, mint Pély Barnának felesége Megasztáros produkciója! Szóval én azt mondom, hogy csak bátran kedves kocsmarajongók, zászlótokra tűzzétek kis eme kedves kis helynek a nevét is! Una Paloma Blanca!
 
A hír most érkezett a szerkesztőségünkbe: Tősgyökeres óbudai lakók elmondása szerint a Paloma, pár hónappal a ház átadását követően kezdte meg működését (1971), míg a Pillangó – a legnagyobb meglepetésemre – csak 1993 - 1994 hajnalán döntött úgy, hogy csatlakozik a kerületi szeszipari szövetség oszlopos tagjai közé! Mik vannak!
 
A kerületi kedvenc nálam még mindig toronymagasan a Galagonya marad!!! Csak a nyitva tartás, hát igen…
 
És egy kis meglepi zene a végére: