A Schlosser után Óbuda másik ősrégi, családi vendéglátóhelyére látogatunk el.
A Föld utca szerencsésen, szinte változatlan formában megmaradhatott itt a panelházak mellett - ez a földszintes Belső-Óbuda egyik utolsó utcája, pár percnyi sétára vagyunk a Szőlőfürt falatozótól, a kenyérgyár szomszédságában. Az utca is csupa történelem: számos emléktáblát láthatunk a házak oldalán, és a schlosseres Magdika férjének, Báli Tibor bácsinak is itt működött egy borkimérése.
A Facebookos oldalunkon már láthattátok: az egész brigád nevében mondhatom talán, hogy ez minden III. kerületi kocsmatúrázó himnusza - azzal együtt, hogy nagyrészt sajnos már csak múlt időben beszélhetünk róla.
Fogadjátok hát mindezek tükrében szeretettel kedvenc mulatós nótánkat:
A Kristály Óbuda egyik legészrevétlenebb kádárkori emléke - évek óta sétálunk el mellette vásárlás, ügyintézés közben, de valahogy nem figyelünk oda. Ez az Aranypók és az Óra-Ékszer melletti kis büfé az a tipikus kategória ahol kiskorunkban mindig ki akartunk könyörögni valami szendvicset vagy üdítőt a szülőktől, de ők szigorú arccal leoltottak minket, hogy aztán otthon együk a gépsonkás zsömlét. Ugye ismerős?
No hát szevasztok! Merdzsós Zsata végre kimászott haldokló kéccázdéje alól, és ismét beleszól az italportál soraiba. Üdv mindenkinek!
Idén először ismét tartottunk egy klubgyűlést a kocsmablog néhány tagjával: Muffaló Billel, I. Sanyival és öccsével, kis Italboltossal, hogy bejárjuk Óbuda fel nem térképezett panel egységeit.
A sort, vagyis inkább sört, egy eldugott kis szigettel, a Szentendrei út mellett megbúvó Oázis Sörözővel kezdtük. Az Oázis a Fanni 1 büfétől pár méterre a Virágos mellett található. Igazán jó hely 1-2 sohár pör bekortyolására. Nyáron még egy külső asztalra is lepihenhet a füstöt nem komáló sörbarát. Egyszerű berendezés, gomba alakú kékre festett vaskalitka az egység. Bent vágni lehet a füstöt, de kedves a kiszolgálás, és a TV-n biztos, hogy meccs megy. Tök mindegy milyen, de megy. Régen egy galéria is üzemelt a felső szinten, de a törzsközönség fogyása miatt most raktárként döcög. A sörünket gyorsba legurítva hamar továbbálltunk új helyeket keresve. Kezdetnek hibátlan volt.
A III. kerület egyik legrejtettebb kincsét tárjuk most elétek, hiszen még számunkra is ismeretlen volt a Mini, egészen 2009 őszéig. Talán soha nem jutunk el ide, ha egy szombathelyiből óbudai hegyi gyerekké avanzsálódó haverom nem hívja fel a figyelmemet erre a bájos családi vállalkozásra.
Az óbudai temetővel szemben elhelyezkedő, sajnos a rolót időközben tényleg lehúzó Cserepes Büfé-ABC mellett vegyük hát felfelé az irányt, és sétáljunk fel a járdától mentes Domoszló útján!
Lassan magunkhoz térünk a karácsonyi és szilveszteri programok okozta sokkból, és újra beindul a helytörténeti séta.
Újabb olvasói írásunkat SLACÓ törzsolvasónk jegyzi, aki az óbudai vendéglátóipari egységek sokat látott történetírójaként jeleskedik nálunk egy ideje.
Kedves Barátaink!
Ezúton kívánunk Nektek áldott, békés karácsonyt!
Úgy gondolom, hogy legalább ezen a jeles napon illik elmenni templomba.
Szeretnék ajánlani egy remek lehetőséget:
A képeken látható templomból kocsmát csináltak. Többen látogatják, mint azelőtt. Sokan megtértek és betértek ide.
Az Óbudakocsma megszokott profiljától kicsit eltérünk ma - legalábbis első látásra azt hihetnénk. Az "Örök rangadó"-hoz hasonlóan itt is kicsit egyedi értelmezésben láthatjuk viszont a cégért, ugyanis szó szerint "hentesárú" szerepel a homlokzaton, de ezt már nem volt szívem beírni a címbe.
A Jánert már nagyon régóta ismerjük: a családdal is gyakran zarándokoltunk el idáig a Flórián tér környékéről a közeli piac helyett, annyira jó árut lehet itt kapni. Pedig azért a Piac se semmi.
Nos, kedves III. kerületiek, szimpatizánsaink és irigyeink! A neten és a nyomtatott sajtóban is megjelentünk már, van rajongói klubunk a Facebookon - mi kellhet még?
Hát az, hogy a közösség tagjai is beszálljanak a játékba - első olvasói beszámolónkat van szerencsénk ma közzétenni: speed fedőnevű sporttársunk osztotta meg velünk élményeit a békásmegyeri Don Pedróról.
Üdv kedves óbudai polgártársak!
Újra jelentkezünk Nálatok. Kérem szépen felvitte az Isten az óbudakocsma stáb dolgát! Nem mindennapi megtiszteltetés érte szerkesztőségünk tagjait. Amint erről Italboltos kolléga is beszámolt már virtuális hasábjainkon, az Óbuda Újság pár hete kiemelten foglalkozott egyik írásunkkal. Ez egy óriási elismerés volt kis csapatunk számára, több éves kitartó munkánk került megkoronázásra ezáltal. Reméljük mostani és további írásaink is kiadásra kerülhetnek a jövőben...:-)
Mojo Pub. Hol is kezdjem. Az elején érdemes - sőt szükséges is - egy apró kitérőt tennünk a 90-es évek elejére. A hely ekkor még Boszorkánytanya néven üzemelt. Húúú, de szép idők voltak ezek kérem szépen... Itt köszönetet szeretnék mondani drága édesanyámnak, mivel egy szép napon úgy döntött, hogy befizet engem bátyámmal egy közös, egyhetes menzázásra. Ekkor még nem sejtettem azt, hogy milyen vizuális élmény vár majd ránk az első gasztronómiai túránk alkalmával. Melinda fogadott minket a pult mögül. Melinda egy igazi milf volt már akkor is, egy szőke cirkáló, aki rögtön levett minket a lábunkról (mármint a harmadikról...). Bombasztikus csaj volt, nagy didkóival, feszülős fekete ruhában és magaszárú fehér cipőben rótta köreit a Tanyán. Boszorkány volt a javából. Volt úgy, hogy közel egy óráig tartott szerény, kis kétfogásos menünk elfogyasztása. Melindát - amikor csak lehetett - minden szögből bevizsgáltuk bratyóval, persze Ő mindig csak legyintett ránk egyet. Ha jól emlékszem, Melinda tinédzserkorombéli álmaim állandó és visszatérő főszereplője volt éjjelente :-) Na de elég kérem az erotikából! 1994-et írhatunk, ekkor történhetett utolsó menüm elfogyasztása a Boszorkánytanya konyháján. Ezt követően rengeteg üzemeltető próbálkozását figyeltem külső szemlélőként, de sosem jutottam az elhatározásra, hogy visszatérjek. A hely hol kinyitott, hol bezárt, elég labilisnak tűnt nekem mindvégig.