Na, a Müllerről se nagyon fognak nóták szólni a Schlosserrel ellentétben :)

Ezt az ócska, könnyűszerkezetes bódét még 2007 elején, egy környékbeli felderítő biciklitúrán sikerült kiszúrnom. Az Oázis drink bárral és a mellette elhelyezkedő névtelen, szőlőlugassal benőtt kerthelyiséggel egyetemben a sörözők hajdani beindítása minden bizonnyal még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a sárga buszok Esztergomba és a csodálatos Pilisbe innen indultak. A Budapesten dolgozó szorgos sváb és tót melósok, no meg a züllésre hajlamos, kevésbé agilis hivatalnokok is megpihentek a kocsmák egyikében 1-1 stresszitalra a fárasztó munkanap után.

A buszvég - ahogy a fővároson kívül nevezik - aztán átkerült az Árpád híd pesti hídfőjéhez, a metróállomáshoz. Ez bár nagyon praktikus az ingázóknak a metró miatt, de így inkább a túloldali Pocok presszó vette át a hazaút előtti utolsó állomás szerepét, a régi állomásépületből pedig szerszámüzlet lett.

Sebaj, jött utánpótlás, köszönhetően méghozzá egyrészt a közeli Kerület-pálya mellett elhelyezkedő kollégiumnak, másrészt a Kunigunda munkásszállónak. A Márton Áron Kollégium kifejezetten határon túli magyar fiataloknak lett létrehozva, míg a Kunigunda Hotelben leginkább erdélyi magyar és román munkások laknak állandó jelleggel.

A keleties atmoszféra azonnal elkapott minket belépve a Müllerbe: a kb. 20 nm-es füstös helyiségben hangos román manelére beszélgetett keveréknyelven néhány vendég a csapossal, végig idétlenül billegve a ritmusra.

Elég gyanakvóan méregettek minket - ahogy szinte mindenhol, itt is felmerült az APEH- ill. bármilyen ellenőrség, hatóság gyanúja. Zsata bőrkabátja mondjuk tényleg félelmetes megjelenésű :)

Üveges Ászokot kértünk, ahogy az összes hasonló kategóriájú helyen, majd vígan beszélgetve, könyökölve szemléltük a Bécsi út esti autóforgalmát. A presszó legkarakteresebb berendezési tárgya a Budai Téglaipari Vállalat által készített hamutartó volt: minden bizonnyal még az óbudai téglagyárak egyikében égethették ki. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem tartottunk meg egyet :)

A Müllert ugyanis már akkor is árulták. Gondolkoztunk is erősen, hogy megvegyük-e, de aztán letettünk az ötletről. Nem lett volna pedig feltétlenül hülyeség egy hasonló beruházás!

A presszó - bár rikító piros festést kapott - továbbra is zavartalanul üzemel. Mihelyst leteszteltük új sminkjében az egységet, azonnal beszámolunk róla! És hátha akkor elkunyeráljuk az egyik hamutartót is :))