Egy autonóm retronóm, avagy a Kabar utcai Csengődi borozó

Heti túránk programjaként a békásmegyeri italozókat tűztük ki célnak. 17.00-kor mindenki vidáman eldobta az egeret kezéből és csillogó szemmel hagyta el a „gyár” kapuját…megyünk túrázni!

Muffaló Bill barátunk előző napi Patkó Bandiban történt beseggelésére hivatkozva felajánlotta nekünk lovaskocsiból avanzsált dzsipjét, hogy a szakadó hó se lehessen leküzdhetetlen akadály túránk teljesítésében. Utólagosan is kösz Pádre! Jó volt az üdi?

Néhány bozóton és járdaszigeten átugratva siettünk úti célunk irányába, majd egy parkolóban terepjárónkat elhagyva megláttuk a CSODÁT!

A helyet megpillantva szívverésünk gyorsult, és tétova lépteink futóléptekbe mentek át, mert mindannyian csak egyre gondoltunk: "Vajon ez a hely még megvan? Nem zárták be?"

És igen! Működik! Ez a mi helyünk! A kocsma már kívülről sokat sejtetett hullámos saválló lemezből készült borításáról és a zöld fémtáblára fakó piros betűkkel felpingált BOROZÓ feliratáról. Csengődi borozó Békáson is! Egy hely, amit végre nem érintett meg a modernizálás, fiatalítás szele, mert mostanság sajnos ez a trend. A Boglárka eszpresszót, a Jutka presszót és 604-es Büfét már soha többé nem láthatjuk eredeti, nikotinsárga fényében „ragyogni”, mert azokat bekebelezte a felújítási hullám. De a Csengődiek nem hagyják magukat! Óbudán a Csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet Poharazója és ez a hely is a maga eredetiségében várja vendégeit hosszú évtizedek óta!

„Gyorsan menjünk be, nehogy bezárjon!” Üvöltöttük. A borozóba belépve a sűrű füstön keresztül egy őszinte, érintetlen szocreál stílus tárult szemeink elé, amire réges-rég vágytunk! Törtcsempés tarka mintás padló, olajzöld lambériás oldalfalak, piros műbőrborítású kockaszékek és öntöttvas lábú talponálló asztalok fogadtak minket. A plafont barna fémkazetták borították, a viharvert asztalokon horpadt szélű alumínium hamutálak sorakoztak, a kötelező fröccsös poharakkal jól megférve. No, lássuk a söntést! Hát ebben sem kellett csalódnunk! Az alumíniumborítású italpultban jó öreg cintányéros boros tégelyekben hullámzott a homoki nedű. A beépített szódásszifon nyaka zsiráfként ágaskodott ki a pultból, az üvegpoharak pedig a söntés szélén sorakoztak rendben. Itt aztán volt választék kaskantyúi borból: Muskotályos, Kékfrankos, Olaszrinya, Ezerjó! Van itt minden, mint a jó boltban!

Az italmérő kocsmáros úr - Zoltán Úr- tiszta, fehér köpenyben széles mosollyal köszöntötte kitikkadt vendégseregünket. Nahát, mintha Karel Gottot látnánk személyesen! Micsoda fazon! Valahogy ő is itt maradt a szocializmusból a borozóval együtt.

Gyorsan kértünk egy rundot a kaskantyúi Ezerjóból, majd jött a következő ámulás: 32Ft decije a bornak!!! Ilyen olcsón még a rossz Koccintós lőrét sem osztogatják! Hirtelen egyből én akartam fizetni a kört a cimbiknek, - tudjátok szeretem kihasználni az első kör lehetőségét az ilyen árszínvonalú helyen -. A bor mellett málnaszörpi is kapható a fiatalabb vendégkör és szegény sofőr Bill örömére. A nagy málna 36Ft volt! Sört ne is keressetek, mert nincs. Ez borozó, nem holmi kocsma!

A pult elfekvő zugában felfedeztem egy 70-es évekbeli „Budapest” címkés poharat, melyet hosszas unszolásra meg is kaptam egy fröccs erejéig. Örömömben rátoltam az öreg kocsmáros úrra egy akkora borravalót, amiből a fél kocsma letérdelt volna aznap estére. De jó tett helyében jót várj! Karel Gott bácsi hálája jeléül előhúzta legféltettebb kincsét a pult alól: egy kopasz puncit ábrázoló képeslapot dugott az orrunk alá, kaján vigyorral az arcán: „Na ilyet még nem láttatok gyerekek!” Jaj, csókolom, inkább maga nem látott még ilyet, - gondoltuk magunkban -, de nagy örömmel kézről-kézre adtuk az ereklyét, nehogy megsértsük italadó mesterünket.

Ennek örömére kértünk még egy rundot, majd elkezdtünk körülnézni az egységben. Hát volt látnivaló bőven… először is a félkarú rabló feletti tábla mosolyogtatott meg bennünket, melyen az alábbi volt olvasható: „Énekelni, hangoskodni, szerencsejátékot játszani szigorúan tilos!” No akkor minek vannak itt gyümi automaták kérdezhetnénk, de ezen nagyjából tovább is siklottunk. A következő látványosság a csengődi egységekben már megszokott, inflációkövető ragasztásokkal teli, besárgult fali árlap, amin a mai napig 1989-es árak vigyorogtak ránk. Bár a valóságnak ma is helyt álltak, mint már mondottam ilyen olcsó helyet már vidéken sem találni! Az italpult mögötti polc pedig telis-tele volt régi magyar kulacsokkal és butykosokkal.

Hát a törzsközönség is megért egy misét! Leginkább lefingott hajléktalanok és segélyből tengődő arcok szopogatják itt el utolsó remény fröccsüket. Őket már nem érdekli semmi és senki, csak a napi betevő cigijük és italuk.

Az idilli kocsma csendet egy erőteljes ordítás rázta meg, melyet a kocsmából kitántorgó öreg alkesz mamesznek (aki valószínűleg már be is hugyozott) címzett egy jóakaró ivótárs: „Te a cipődet húzd már fel bazmeg, kint esik a hó!”

Beszarás! Itt már annyira magukba vannak fordulva a népek, hogy a cipőjüket is elfelejtik felvenni! Szomorú és egyben ironikus is ezt látni és hallani…

Ezen kicsit elmosolyogva ellátogattam a borozó mellékhelyiségébe is, ami a kintihez hasonló látványt nyújtott: barna-fehér kockás padló, zöldessárga virágmintás házgyári csempe, és „kellemes” hugyszag. Ennyi. Többet nem is vártam.

Közben csaposunkat kérdeztük a hely történetéről és koráról. Meglepetésünkre a borozó 1986-ban nyílt, ami azért is furcsa, mert mind építészetileg, mind berendezésben legalább 20 évvel korábbira datáltuk. A kialakítás és dizájn a 60-as, 70-es évek presszó stílusára jellemző, nem a silány 80-as évek hangulatára. Lehet, hogy Zoli bácsi elnézte a naptárat 15 évvel?

Vagy volt előtte itt egy kocsmája, amire ráépült a panel… Hm, valószínűleg ez már sosem fog kiderülni, mindenesetre a helyet a Bambihoz hasonlóan érdemes lenne műemlékké nyilvánítani, nehogy ezt is elérje a „new wave”.

Na de most még egy percig se búsuljon senki, mert a Kabar utcai Csengődi Borozó egy autonóm szigetként várja kedves vendégeit a panelrengeteg aljában. Jöjjön el mindenki, nézze meg, amíg lehet! Ki tudja mikor lesz belőle szoli…

Cím: Békásmegyer, Kabar utca 2. (a Mekitől 2 perc)

Megközelíthetőség: HÉV, 34-es busz, terepjáró

Hangulat: Zseniális retró borozó, hatalmas kocsmáros figurával 10 pont

Ital minőség és választék: Van itt kaskantyúi borból 4 féle is, és van málnaszörp. A borok minősége KIVÁLÓ!!! Más nincs és nem is volt. 4 pont (az Ezerjó miatt)

Árak: ennél olcsóbb helyet szerintem vidéken sem találni! Bor decije 32Ft, nagy málna: 36Ft 10-ből 12 pont