Na ez egy nehéz eset. Mihez is hasonlítsuk? Utoljára úgy 1989 körül láttam hasonlót, amikor a siófoki Ezüstpartra tévedtem a szüleimmel. Terméskővel kirakott oldalfalak, fűtés sehol (nyáron minek), ellenben Kádár-kori árak és színvonal. A büszke név: Szarvas büfé simán egy vadászkocsma jellegét kölcsönzi a helynek, amit talán eredetileg komolyan is gondoltak. Agancsot mindenesetre láttunk a Büfében.

A Szarvas büfé a III. kerület sikersztorja, bárcsak több hasonlóról számolhatnánk be! A Büfé a HÉV Római fürdő megállója mellett található közvetlenül - egy családi házról van szó, annak minden negatív és pozitív tulajdonságával együtt. Számomra hihetetlen, hogy ez a hely még létezhet, ráadásul nyereséggel üzemelhet. Pedig de, hála a Madonnának!

No, a megállótól odabaktatunk a földúton, mintegy 20 méter hosszú a gyalogút. Lehet, hogy ez még a Római fürdőhöz van közelebb az állomást tekintve, de hivatalosan és kulturálisan ez is inkább Mocsárosdűlő ill. Dél-Csillaghegy.

Óbudai rozsdás bringáinkat betoljuk a kerítésen belülre, és letesszük őket - a kerti kaput gondosan becsukjuk. Itt mondjuk úgyse fogja a kerékpárokat ellopni senki.

A kerthelyiség fenomenális: a kerti betonba leágyazott asztalokat üljük körbe, régmúlt időkből ismerős léces székeken. Az erre járó-kelő HÉV teljesen megszokott dolog: az esetleges fütyülésre már fel se figyelünk.

A Büfé belseje tiszta vidék: A világos, műlambériás falat a Keceli Szőlőfürt MGTSZ aktuális naptára borítja: a térképen megcsodálhatjuk Magyarország legfontosabb bortermelő régióit. A pult mögött István úr található, akiről sokmindent elmondhatunk, de azt, hogy barátságos vagy vendégközpontú, azt nem. Jattot nem vár el, ellenben a stílusa nem is bíztat senkit arra, hogy akár egy tízforintost is otthagyjon neki. Mi tehát általában a Kőbányai világost szoktuk választani üvegenként mintegy 170 forintért. Bort inkább ne kérjünk. Minden rossz, amit az Aranyháromszög borairól hallhattunk valaha, itt valóra válik. Ne kísértsük a jó sorsot :)

A Szarvas büfé érdekes berendezésű: van a kocsma a pulttal, plusz a hátsó szoba, egy klasszikus kocsmás, favázas tévével. Hogy a törzsközönség mit néz rajta, nem tudom. E mellé a Szarvas hajdani teraszát be sikerült üvegezni, ennek megfelelően a beltér még nagyobbra nőtt, a pult még közelebbivé és elérhetőbbé került.

No, a törzsközönség. Korábban említettem, hogy a Szarvas a III. kerület egyik sikersztorija - és valóban. Míg egész Budapesten a klasszikus kocsmák sajnos tönkremennek, illetve karakterüket vesztve az átalakítás áldozatául esnek, a Szarvas büfé lassan a 70-es évek óta szinte változatlan formában vonzza fogyasztó vendégeit. A környékbeli fiatalok (Csillaghegyről, Aquincumról, a Mocsárosról) mind itt döntik le esti söreiket, ami a többi kerületi egységgel szemben egy hatalmas előny. Megmagyarázhatatlan, hogy élhette túl a Szarvas a rendszerváltás és az utána következő évek megpróbáltatásait. A jelenlegi helyzet számomra egy csoda, amit fenn kell tartani, mindenáron.

Érdemes-e Észak felé venni az irányt a begyöpösödött óbudainak? Mi az, hogy! Nyáron nincs szebb, mint a kerületet átszelő biciklitúra... de erről hamarosan még többet írunk!

Addig is: Isten-Isten!