Az egység valójában nem a Bécsi úton, hanem a Kiscelli utcában hívogat betérésre. Az utcáról két lépcsőfok leküzdésével juthatunk fel a helyre. Nem téveszthetjük el , mivel igen dekoratív módon külsejét az utcaszinttől felfele mintegy három méteres magasságig sárgára festették. Szépen megtörve ezzel az omladozó, szürke homlokzat egyhangúságát.

Neve nincs, legalábbis a vezérlőpultot kezelő holgy nem tudott róla, hogy lenne neki. Pedig Sándor barátommal álhatatosan kérdeztük. Igaz, melegkonyhát sem láttunk csak egy pörköltös csirkecombot, amely a műanyag dobozban várt arra, hogy elfogyasszák. A pultos hölgy pedig arra várt, hogy a sörünkkel végre leüljünk mert éhes volt. Bort nem mertünk kérni - hibás előítélet - csak üveges ászkot fogyasztottunk. Illetve azt csak én fogyasztottam, Sándor azt nem szereti. Ő Dréheres. Vagy Milleres.

Aztán Zsata cimboránk érkezett, nem győztük már kérlelni, hogy siessen mert a hely nem tart sokáig nyitva. Ez egy korán záró hely, érdemes igyekezni. Szóval Zsata megérkezett és dafke kérte a nagyfröccsét és még jól ki is röhögött minket, hogy mi a fene bajunk van, a bor teljesen hibátlan. Kerekedő szemek, csodálkozás.  Persze nem hagytuk szó nélkül, megkostoltuk a bort és tényleg nem volt rossz. Nem fedeztünk fel ablakmosó folyadékra utaló ízeket első körben. Aztán további kostolásra megállapíthattuk, hogy a bor teljesen jó. Sőt, finom borral kínáltak meg minket. Szokatlan egy ilyen kis forgalmú óbudai füstösben - gondolná az ember. Rosszul. A vezérlőpult mögötti hölgy elmondta, honnan hozzák a bort, ki készíti, nagyon szeretik a vendégek, ésatöbbi, ésatöbbi. Vendéglátónk az idősebb korosztályhoz tartozik (korántsem a Gödör hangulatú felszolgáló hölgy típus) és nagyon kedves.

Négyszáznyolcvanért kaptunk két üveg sört, a bor árára viszont nem emlékszem  mert nem én vásároltam. Az viszont dereng, hogy a bort itt is cintányérból mérik. Az már sok pont. Persze a cintányérba is kerülhet nem oda való folyadék. Ha például azt látjuk, hogy a kocsmáros/né vicsorgó foggal szorítja össze a két literes pet palackot, hogy kipréselje a bornak nevezett fejfájásgenerátor minden cseppjét bele a cintányérba akkor csendesen álljunk odébb. Vagy kérjünk üveges sört.

A hely belsejét a már említett, kovipornós korszakból és Márka presszóból ismert U székek gazdagítják. A székeken található huzat kísértetiesen hasonlít a BKV berkein belül nagy népszerűségnek örvendő, (héven, buszon, villamoson látható, absztarkt minták, problematikus színvilág, stb...) plüss uléshuzatra. Emlékeim szerint a kisméretű téglából kirakott boltívet piros zománcfestékkel dekorálták, igen előrelátóan. Könnyű lesz lemosni az évek során rárakódó sárga presszókátrányt. A belső teret még az ablakok elé helyezett virágos függönyök humanizálják, hogy meghitt perceket szerezzenek nekünk és cimboráinknak.

Zenegép nincs, azonban a szociális támogatásokat és munkanélküli segélyeket eltüntető gyümiautómatából kettő is található ezen a remek helyen.  Számunkra ez csak annyiból érdekes, hogy minél messzebbre üljünk a csilingeléstől.

Elég az hozzá, hogy a kiszolgálás kedves, a hely remek, az elhelyezkedés telitalálat. A Margit Kórház közel van, ha valaki sok gömbkólát iszik és a komoly százalékokban mérhető a véralkohol szintje sztrókot okoz neki, akkor hamar kiérnek hozzá a mentők és nagyobb az esély az újraélesztésre.

Megközelíteni a 17-es villamossal vagy a 160-as és 260-as busszal lehet.