Csocsó söröző a Folyamőr utcában

Nagyon sokáig csak szemeztem ezzel a kocsmával, de tudtam, hogy egyszer elkövetkezik a Nagy Nap! Sokáig méltatlanul hanyagoltuk a panelházakat, de mivel a régi egységeket lassan mind-mind kipipálhatjuk, ezért ideje komolyan foglalkozni ezzel a szegmenssel is. Itt még marad bőven felderítésre váró állomás.


A CSO-CSO (a cégéren betű szerint így szerepel a név) a Kismatróz közelében helyezkedik el, közvetlenül szemben a Szeszgyárral, ahol a 90-es években népszerű Queen üdítőket, majd az Óbudai Gyémántot is palackozták.
A gyár területén hamarosan nem meglepő módon lakópark és irodaházak fognak épülni, az üdítők gyártását pedig Albertirsára teszi át az üzemeltető. A Duna közelsége miatt ez persze várható volt, hiszen az ingatlan jóval többet ér annál, minthogy egy vegetáló palackozóüzemet tartsanak itt fent.

Sosem felejtem el, amikor úgy 1991 környékén Zsatával egy szokásos óbudai játszóterezés alkalmával megpillantottuk a Szeszgyár udvarán felhalmozott rekeszeket: szinte az összes, szocializmusban forgalmazott üdítő palackját (Róna, Márka, Sztár...) felfedezhettük itt. Már akkor is krónikus nosztalgia- és gyűjtésmániában szenvedtünk: a portás bácsival le sikerült zsírozni, hogy észrevétlenül kivihessünk pár üveget az üzem területéről. Kis márványkoptatott farmerjeink úgy néztek ki a beléjük tuszkolt sztárosüvegektől, mintha két miniatűr MC Hammer sántikálna ki a gyárból, ütemes csilingelés közepette. Szép volt.


Na, de vissza a Csocsóhoz. Ez a Tükörrel vagy a Jutkával ellentétben egy igazi, rendszerváltás után valami kényszervállalkozó által ideszerkesztett, beépített kocsma. Már a külső se feltétlenül utalt arra, hogy egy igényesen kiképzett belső teret láthatunk: a számomra még mindig értelmezhetetlen graffiti meg a foghíjas cégér nem ígért sok jót a kispolgárnak – mintha a Filatorigát falaitól idáig elkalandoztak volna a graffitis kis csírák. Szerencsére én viszont nem vagyok se graffitis, se kispolgár - érdeklődő arccal beléptem hát.


Az enteriőr a vártnál is sokkolóbb volt: egy valamirevalóbb lakótelepi biciklitároló is stílusosabb kialakítású. Leértékelt, ronda járólap a padlón, 1-2 asztal szétszórva, a pult mögött valami leselejtezett elemes bútor üzemelt polcként, rajta kizárólag templomtorony-üveges, kommersz italokkal. Nem is baj. Mellettük azért ott vannak a szokásos sörösüvegek is: kisüveges Gösser, Ászok, Dreher.


Bent a pultoshölgy éppen két vendéggel kísérte figyelemmel az RTL Klub pompás híradóját, de gyorsan és nagy kedvvel szolgált ki minket. Igaz, csapolt sört nem kértünk, így túl sok idejébe nem került a művelet.


Külön említést érdemel a kocsma kabalája és egyben névadója, a Csocsó. A Csocsó egy kisméretű, valószínűleg sok-sok éve még a Csehszlovák Priorban beszerzett asztalifoci romos maradványa: ott lóg a bejárat mellett a falon, szinte már csak a keret van meg belőle érintetlenül. Biztos van ennek valami belsős háttértörténete, mert amúgy szánalmasan néz ki.


Hogy is értékeljük a helyet? Jó, hogy van ilyen, mert tényleg vicces az összhatás a fentiek tekintetében. Kocsmának nem mondanám mégsem, mert ennél egy sarki kisközért is hangulatosabb, ráadásul a sör is olcsóbb. A néni rendben volt, a kiszolgálás szintén, az üveges sör hideg. Este 10-kor ők is bezárnak, tehát tényleg csak a ház lakóira támaszkodhatnak, akik unalmukban lejönnek tévézni.


Csakis alkoholistáknak, illetve elvakult helytörténet-kutatóknak ajánlom a helyet – amúgy tökéletes állomás a Fő térről mondjuk a Kismatrózba vagy a Meggyfába igyekezve :)