Csodálatos helyről szól a mai mese. Ami presszóban a Bambi, sörözőben a Schlosser, az étteremben a Maros a Déli pályaudvar közvetlen szomszédságában, a Maros utcában.

Egy nyári önfeledt bringázás közben fedeztem fel a helyet teljesen véletlenül - szinte csikorgó gumikkal álltam meg és csodáltam ezt a hihetetlen módon érintetlenül megmaradt üzletet. A Maros szó szerint ittmaradt a fridzsiderszocializmusból a homlokzattal, berendezéssel, személyzettel együtt. A személyzetre még később viszatérünk.

A hatalmas kirakatokat rácsosan kiképzett, templomablakokhoz hasonlatos ólomüvegek díszítik: a hely profiljához illően középen söröskorsó-motívumokkal. Hasonlót én eddig csak a túlsó parton, a Kálvin térhez közel eső Pesti sörcsarnokban (volt Gilde söröző) láttam: ott az Észak-Budai ÁFÉSZ emblémája került központi helyre (és maradt ott a mai napig).

Belépve minden korábbi félelmünk eloszlik: a Maros belülről is ugyanannyira gyönyörű és autentikus, mint kívülről. Rögtön a bejáratnál lett kiképezve a sörözőrész: külön bárszékek és pultok gondoskodnak arról, hogy ne a központi kiszolgálópultra kelljen támaszkodnunk. Ide nyugodtan le tudunk telepedni akár hosszabb időre is anélkül, hogy a személyzet arcába kelljen anekdotáznunk. Szokás szerint itt is SAB-Miller termékeket kaphatunk: a csapolt Dreher eddig mindig hideg és friss volt - semmi poshadt csatornaszag.

Aki inkább a vendéglő adottságait szeretné kihasználni, az az előtéren túljutva a Tükörhöz hasonló, igazi fából szerkesztett boxok között találja magát, ahova az előzékeny felszolgálóhölgyek kézségesen mutatják az utat.

Régi-régi esküvői vacsorák jutnak ilyenkor eszünkbe: mi talán változtunk az utóbbi 20-25 évben, de ez az étterem nem. Mi több: a személyzet is változatlan: a hölgyeken fekete szoknya, fehér blúz, fekete brifkó a kézben. A konyhát és főztjét még nem tudtuk sajnos letesztelni (csak söröztünk), de az elmaradhatatlan olajszag minket is megérintett - erről a ruháink is tanúskodhatnak.

A pult szépen felszerelt: bár a kávégép és talán a kávédaráló is viszonylag újak (infó a személyzettől), a klasszikus formát azért továbbra is őrzik. Ez soha nem megy ki a divatból!

Elég radikálisan látjuk a helyzetet: ahogy szerintünk a Bambit, úgy a Marost is műemlékké kellene nyilvánítani, mert ez itt tényleg egy általunk is megélt korszak tökéletesen megmaradt lenyomata. Igazi érték, nem szabad hozzányúlni. Ahogy egyre több régi hely szűnik meg vagy újítják fel őket esztelen módon, úgy válik egyre szükségesebbé az, hogy megvédjük azt, ami még itt van.

Mit tanácsolunk hát? Mindenki járjon a Marosba, fogyasszon bátran és örüljön! Az üzletnek meg még szép hosszú, sikeres életet kívánunk - ott a helye a budapesti Pantheonban! :)

-Kezicsókolom, mielőtt elmennénk, meg tetszenének esetleg engedni, hogy csináljunk pár képet a pultról? Imádjuk az ilyen retró helyeket, és ez a Maros talán az eddigi legjobb az összes közül.

-Hogyne, csináljanak csak. Mi is elég retrók vagyunk, nem? :))