Egyik kedvenc kocsmámról szeretnék ma írni, ami nem meglepő módon már bejárta a hazánkra jellemző vendéglátóipari egységek általános életútját.

A 90-es évek elején a Meggyfa utcában, a Bogdáni úti kísérleti lakótelep egyik házának aljában még Óbuda étterem néven üzemelt, egészen barátságos kerthelyiséggel (terasszal), fekete-fehérbe öltözött brifkós felszolgálóval, és persze olajban nem szűkölködő fogásokkal.

Szeretjük ezt az utcát, ezt a kísérleti lakótelepet. A Rákosi-érában ugye még téglából építettek kísérleti jelleggel egészen emberléptékű házakat, sok parkkal, kevésbé fejlett infrastruktúrával. Óbudára ilyenből jutott a Bogdáni útra meg a Váradi utcába is - még Csepel meg Pestszenterzsébet ugrik be hasonló hangulatú házakkal. A kísérlet bevált, az emberek szerették az új lakótelepeket, így hát nem is épült több, áttértek a házgyári panelekre hamarosan.

Egészen 1974-ig járt erre a rövid életű 5-ös villamos (Hamsternek maximális tiszteletem) a Flórián térről, hivatalosan a Veder utcáig, hogy aztán a Malomnál visszaforduljon. Jutott ide egy óvoda, a Mackós ovi, meg egy kisközért, és kb. ennyi. Amíg nem épültek ide kétoldalról a panelek, addig eléggé sivár környék lehetett ez, a korabeli fényképek is erről árulkodnak.

Na, aztán a 90-es években többen elkezdtünk Kerület-meccsre járni, és a mérkőzések után néha betértünk ide. Emlékezetes volt, amikor néhány győri ismerős szurkolóval jöttünk ide biliárdozni meg 1-2 sörre, rögtön meglátogatott minket vagy három autónyi rendőr, akik nem tudták elképzelni, hogy a különböző csapatok drukkerei akár még beszélgetni is tudnak egymással. Meg is ígérték mindenki igazoltatása után, hogy most maradhattok, de ha bármi gáz lesz, titeket veszünk elő! Hát nem lett utána se gáz :))

Na, akkor megint azt fogom leírni, hogy a Meggyfa milyen volt egészen 1-2 évvel ezelőttig, ugyanis itt is sikerült korszerűsíteni a belteret, a régi éttermes cégér mellé pedig az Óbuda söröző kiírást is elhelyezték, szép sárga alappal.

Ahogy a fényképen is látszik, a székek és a kockás abroszos asztalok még a régi vendéglős korszakot idézték, de azért a biliárdasztal meg a játékgép mutatja, hogy új szelek fújdogálnak a Meggyfában.

A törzsközönség koedukált nyugdíjasokból áll leginkább: minden este az asztaloknál ülve blattolnak, lábuknál a kiskutyák türelmesen pihennek. Furcsa érzés ide belépni: ha nem nagyon ismerik az idegeneket, percekig dermedten merednek az új jövevényekre, akik persze a bántó csendet valahogy semmitmondó párbeszédekkel próbálják átvészelni.

Ez azon kevés helyek egyike, ahol a belső felújítás jól sikerült: a régi enteriőr már nagyon lepukkant és koszos volt, a vendéglő hátsó részét pedig javításra váró játékgépek tárolására használták. Az új burkolat tényleg dobott valamit a hangulaton.

Beszéljünk persze a sörről! Rendhagyó módon itt a Carlsberg-család termékeit is megkaphatjuk (Carlsberg és Tuborg), más kérdés, hogy nem szeretem őket. Vannak Borsodi-gyártmányok (Borostyán, Beck's...), és kőbányai sörök is (Kozel, Ászok), végre van miből választani! A hőmérséklettel sosincs gond, a pultban levő hűtők mindig teli vannak, vagy ha mégsem: a pultoshölgy hoz a hátsó raktárból jéghideg sört. Még a prémiumtermékeket is megkapjuk 300 forintos ár körül, ebből a szempontból szinte verhetetlen a Meggyfa.

Egyedül valahogy a hangulat nem jön be, engem nyomaszt a túl nagy csend, a túlságosan belterjes látogatóközönség. Ha a Meggyfába megyek, akkor általában szívesebben teszem ezt tehát társasággal, mint másodmagammal.

No de holnap Kerület - Csillaghegy lesz a Hévízi úton, lehet, hogy be is nézünk, hátha kifogunk egy pörgősebb napot!

Keresd meg a Meggyfát a térképen is!