Nemcsak beharangozunk, hanem többrészes beszámolóval is készültünk a szentimrevárosi 11 állomásos vendégjátékról!

Nem is rizsázunk többet, gyerünk:

1. Izsáki borozó:

A Fehérvári úton található ez az ékszerdoboz, a hajdani Skálától csupán egy villamosmegállónyira, a Fővárosi Művelődési Házzal közvetlenül szemben. Nem is értem, hogy bár annyiszor elhaladtam előtte, sosem szúrt szemet. Talán ezért is maradhatott ott a mai napig szinte érintetlenül.

Merdzsós Zsata kedvence lenne: a padlót barnás-világoskék pepita kövezet díszíti, a hátsó szobákban lakkozott lambéria, faasztalok, játékgépek, a plafonról működő ventillátor csüng alá.

A pult talán mégis az egész borozóban a legszebb: egy igazi, ősrégi közértes mérleg terpeszkedik a baloldalon, rajta a figyelmeztető szöveg: 

DEKORÁCIÓ! Csak a fíling miatt. HASZNÁLATON KÍVÜL!

Őszintén kíváncsi lennék, hogy ez miért ennyire fontos: sokan ki akarták vajon próbálni, vagy esetleg hitelesíteni próbálták? No mindegy.

Mindenképpen ki kell térnem a borkimérés módjára is: a velünk túrázó olasz játékos nem véletlenül kiáltott fel meglepetten, hogy dzselátó, hiszen itt is a már annyira megkedvelt fagyis-cintányéros módszert követi a Kispest-szurkoló pultos fiatalember.

Az Izsáki borozó még magam felé hajló kezem ellenére is az egyik legeredetibb fröccsöző, ahol valaha jártam, a Flórián ill. a Csibe kocsmákhoz tudom csak hasonlítani. Vendégköre nagyon vegyes: csövesek nem voltak, viszont fiatalok, idősek, és örökifjak is voltak szép számmal. Legszimpatikusabb arc közülük egy 50 felé járó vérbeli rocker volt: feszülős bőrnadrágot, veszkócsizmát, felvarrós farmermellényt, hosszú hajat és fityegős fülbevalót viselt.

Nálam az Izsáki a maximális pontszámot kapja!

2. Program eszpresszó:

Az első stációtól csupán pár percnyi sétára fekszik ez a presszó, méghozzá a csendes Bölcső utcában. A környékbeli felsőoktatási intézményeknek (főleg a BME-nek persze) köszönhetően hallatlanul népszerű ez az eldugott kis söröző, ami már szemmel láthatólag több évtizedes múltra tekint vissza.

A szájhagyomány szerint a nevét is a Műszaki Egyetemről a tanulmányok okozta stresszt rendszerint itt kipihenő programozó hallgatóknak köszönheti - ezt meg sem kérdőjelezem.

Az ivó működését a tisztes, többnyire korosodó vagy családos lakóközösség nem nézi jó szemmel: többször hívták már ide a rendőröket csendháborítás címén. Igaz, ami igaz: egy nyár végén szemtanúja voltam egy többszázfős egyetemi kocsmatúrázó csoportnak, akik bizony ide is betértek. 

A berendezés már nem annyira az ötvenes éveket idézi, ahogy a szocreál stílust viselő környezet: a falakat nyers faburkolat borítja, itt-ott újságkivágásokkal (úgy látszik, ez a XI. kerületben különösen népszerű dekoráció, de erről később).

Mivel a közvetlenül a presszó fölötti lakásban rendelő Szomszéd úr ősrégi jóbarátom, itt mindig jéghideg Staropramen vagy Pilsner vár ránk, tisztes áron (alig 300 ft fölött). Emlékezetes marad továbbá a 2007 nyári Ászok-akció: akkor több hónapon keresztül 130 forintért juthattunk hozzá a korsó csapolt Arany Ászokhoz. Nem a kedvencem, de akkor azért kivételt tettem én is :))

A Program egész estés programnak is ideális: nem egyszer maradtunk itt zárásig, a családias környezetben társaságunkkal beszélgetni.

De most indult tovább a budai gyors, következik hamarosan az Alba Regia étterem, a Rege, a Borpatika és sokan mások...