Az Óbudakocsma nem szűnt meg, de még csak át sem alakult! Sokak szíve elszorul augusztus közepe-vége táján, hogy vége a nyárnak, a tikkasztó hőségnek, a fesztiváloknak, kihalttá válik a Balaton környéke, újra itt az iskola, stb.

Az igazi kocsmarajongónak viszont kicsit felcsillan a szeme, mert egyrészt úgyis dolgoznia kell, másrészt pedig a sörözős társaság hamarosan nem mindenféle mediterrán országokban szórja eszetlenül a pénzt, hanem szépen összeáll, hogy folytassa a kerületi kocsmajárást.

És sajnos - a versenyfutást az idővel.

Ma ismét egy olyan hangulatos, régi kis sörözőről olvashattok, amelyben sajnos már nem csilingel a flipper és nem anekdotáznak a helyiek - a Mini Fini sörözőről.

A vegyes megítélésű Tímár és a kocsmákkal nem túl bőkezűen megáldott San Marco utca (konkrétan egy ivója sincs) sarkán helyezkedett el az egység, egy földszinti üzlethelyiségben, mindössze egy pár lépcsőfokkal lejjebb az utcaszintnél.

Bár az utcafronton csak a kézzel festett, gót betűs Söröző feliratot csodálhattuk - kétszer is - az óbudai köznyelvben a Mini Fini néven emlegették csak a kocsmát, feltehetőleg egy hajdani büfére utalva.

Amikor 2007 elején betévedtünk ide Merdzsós Zsatával egy jeges hétköznap este, éppen a Schlosserből már ismerős arcok: Töpi és Gábor söröztek itt, nagyban dumálva a tulajdonossal.

Zsata azonnal nekiesett a sarokban található ősrégi flippernek (nemhiába érdemelte ki tőlünk közben a szépemlékű Flipper Öcsi becenevet is), és közben kikértünk 1-1 korsóval a kocsmáros úr által is ajánlott házisörből. A nevére sajnos nem emlékszem (talán a Lépcsősben is kapható Szebeni ászok lett volna?), nem volt rossz, de kicsit szokni kellett a bodzás utóízt.

Az ivó belsejét szinte kizárólag fradista relikviák díszítették, plusz a férfi mellékhelyiség ajtaján egy Pozor vlak kiírás figyelmeztett a fenyegető veszélyre, ami bent várhatott ránk.

Gyorsan elbeszélgettünk a tulajjal sörözés közben, felvázolva neki az akkor még csak tervezett kocsmablogunkat. Ő irigylésreméltó rutinnal, meglepettség nélkül kontrázott rá, hogy bizony az ő kocsmájáról már beadandó házidolgozat is készült szemben, vagyis a Budapesti Műszaki Főiskola (Kandó) diákjainak köszönhetően.  Hogy a leendő villamosmérnökök mennyi szakmaiságot vittek bele az esszébe és hogyan, az a mai napig megválaszolatlan, égető kérdés számunkra.

Mint utólag kiderült, a Mini Fini utolsó hónapjaiban volt szerencsénk élvezni a söröző termékeit és szolgáltatásait, ugyanis talán a mérsékelt forgalom vagy a lakossági tiltakozások hatására (a kocsma fölött közvetlenül egy erkélyes lakás helyezkedik el) bezárt ez a hely is.

Közel két éven keresztül állt üresen a kocsma, néha félig nyitott ajtóval, kiszűrődő fénnyel, és reménykedtünk, hogy újra megnyílhat, de nem, az önkormányzat nem is adott volna engedélyt egy újabb italbolt indításához.

Idén kora nyáron kezdődtek az átalakulási munkálatok: az utcafrontot a háztól elütő színnel - bordóval - festették le elég ízléstelenül, és látták el a már működő Kávéfőző szerviz cégérével a Finit.

Emlékként maradt azért a bejárati ajtó fölött egy zipferes lámpa, hogy tudjuk, merre járunk.

Keresd meg a Finit a térképen is!