Na, kedves kocsmalátogató gyerekek! Hol is kezdjünk neki? A blog továbbra is takaréklángon pislog, de pislog - mindössze annyi történt, hogy házasodunk, elköltözünk, összeköltözünk - a baráti kocsmalátogatások meg inkább baráti családlátogatásokká szelídülnek. Az emlékek persze maradnak, ahogy a blog szintén - és biztosan, öregesen is tudunk majd azért III. kerületi programokat tervezni továbbra is, még ha kicsit visszafogottabban, mint négy éve.

Pl. ha nekem valaki akár 3-4 éve azt mondja, hogy a Pastrami lesz az egyik törzshelyem és kedvenc óbudai éttermeim egyike, szerintem minimum arconröhögöm. És tessék, most mégis ez a helyzet: természetesen le is írom szépen, hogy miért történhetett ez így.

Volt itt Goldberger, Panyova, majd a szépemlékű Skála Sprint, később a Cash & Carry - mindegyikhez köt 1-2 családi vagy saját emlék. De aztán úgy történt, hogy 2007 eleji hazatérésemkor, kiélvezve az átmeneti állástalanság és az itthonlét szabadságát, szépen bejártuk Édesanyámmal Óbudát mindennap - közte a Lajos utcát, az akkor már átalakítás alatt lévő épületet a Sun Palace-fejlesztéssel. Gyanakodva méregettük: mégiscsak itt laktunk szemben a 80-as évek elején, megszoktuk a földszintes házakat, a macskaköveket, a Vidocq romantikáját. Most ideraknak egy hatalmas lakótömböt mindenféle sznob éttermekkel, újgazdagokkal - kell ez nekünk? A Vidocq aztán szerencsére maradt, de a Pastrami-szerű helyek továbbra se vonzottak - köszönhetően amúgy egyes újságírók munkásságának, ahol a Pastramit az előítéleteknek megfelelően "gazdagok gyűjtőhelyének" próbálták beállítani, igazolva előítéleteimet. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől :)

Ugyanis - a Pastrami a kerület, de valószínűleg egyben az ország egyik legnagyszerűbb vendéglátóipari egysége. Éttermet keresünk, büfét, kávézót, vagy csak egy sörözőt - mindenben az élvonalhoz tartozik, de messze-messze ráverve a versenytársakra. Elég ide csak egyszer-kétszer betévedni és bátran rábökni akármire az étlapon, meg fogjátok látni, miért.

Óbudakocsma-faktor: azon túl, hogy lehet kapni pl. csapolt Guinnesst versenyképes áron (ezres környékén), van itt egy bizonyos Pastrami sör, korsónként 400 forintért, egyenesen egy csehországi kisüzemi főzdéből. Mindenkit lebeszélnék ezen a ponton, hogy Krusovicét vagy cidert igyon - ezek a maguk módján mind finomak, de halló? 400 forintért ilyen kiválóan malátás és kellemesen komlózott sört hol kapsz máshol? Amikor alig pár utcányival arrébb egy másik, bizonyos (másképp) felkapott helyen a csapolt Drehert 900 környékén húzzák? Ne vicceljünk...

Ételek és a többi: na igen, a szendvicsek, főleg a híres Pastrami szendvics. 1700 forint, jó kiadós, szuper alapanyagokkal és minőségben - nekem annyira mégse jön be. Finom, de én ehhez túl egyszerű gyerek vagyok, húsvéti házisonka-ízt éreztem Globus-mustárral, Isten látja lelkem (persze nem az van benne). Mégis tudom ajánlani, mert anyag - méghozzá jó anyag - az van benne, bőven. Én mégis inkább a főfogások felé terelném a kedves olvasók figyelmét.

Ugyanis olyan dolgok vannak itt 2-3000 forint között, amit ebben a kategóriában, ebben a minőségben, ilyen friss alapanyagokból legalább kétszeres-háromszoros áron kapsz meg máshol. Őszintén szólva azt sem értem, hogy hozzák ki pluszosra a mérleget. Ehetsz itt fogast citromos mártással, lazacot zsályás vajjal, braisingelt borjúpofát, texasi steaket gratinburgonyával, Guinness-szeletet knédlivel-káposztával - itt egyszerűen nem lehet szart enni. De tényleg: akármit is kérsz, a legkommerszebbnek tűnőt - ők megcsinálják jobban, valami elképesztő újítással, olyan ízekkel, amilyet el se tudtál volna addig képzelni. 

És itt amit kérsz meg kapsz, az az. A vaj az vaj, a libacomb az libacomb, a párolt zöldség pedig friss zöldségből készül, nem mirelitből. Ahogy a sörben sincs kukoricagríz, ugyebár.

Hangulat: nos, ez tényleg nem a törtcsempés borozó, és nem is a Cserepes étterem közönsége látogatja. Kocsmatúrákat, zenés-mulatós születésnapokat nem biztos, hogy egyelőre ide szerveznék. Arra és a hatalmas kiadós kajálásokra (tepertő, csülök) továbbra is marad a kiváló Vidocq, Tibor és Bogyó urak.

De ne ijedjünk be! Bizony, vannak itt a megszokottnál talán kicsit sznobabb arcok, hírességek, de feszengésről szó se lehet. Ez egy családias-barátságos étterem hatalmas beltérrel és galériával, abroszmentes faasztalokkal, sportosan öltöző személyzettel, látványkonyhával, gyermeksarokkal. Az árak pedig ahhoz képest, hogy milyen színvonalat hoz a Pastrami - nevetségesek. 400 forintos ház söre, ráadásul a legjobb fajtából? 2700 forintért borjúpofa vagy 3000-ért egy egész fogas a legjobb hozzávalókkal? Igaz, van 900-ért mindenféle citrusokkal limonádé, és vehetünk T-bone sztéket 5000-ért is, de azért bőven van miből válogatni. 

Egyszóval: hosszú-hosszú győzködési folyamaton kellett túljutnom, hogy egyáltalán bejöjjek ide, de mostanra az étlapot kb. végigettem-ittam, egy rossz szót se tudok rájuk szólni. Még a borokkal adós maradtam... a presszókávé (Illy) pedig szintúgy zseniális - megrögzött feketén ivó vagyok, de a meleg tejből bizony itt szoktam kóstolni.

A Pastrami és a környező beruházások (Promenád) Belső-Óbudából és az egész környékből egy olyan városrészt alakítottak-alakítanak ki, amire pár éve még csak gondolni se mertünk. Most már tényleg oda jutottunk a kocsmákkal-szórakozóhelyekkel (Cinema Hall), hogy valóban semmi értelme bemenni a városba, sőt: mi tartjuk a fáklyát a lehúzós, turistacsalogató Belvárosnak.