Mindjárt vége az évnek, és még nem írtunk semmit? Pedig élmény az bőven akad. Ha már a Pastramiról egyszer tavaly megírtuk, hogy a kerület, de valószínűleg egyben az ország egyik legnagyszerűbb vendéglátóipari egysége - akkor abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a másik pedig alig pár sarokkal arrébb, a táblán is csak Szöllőként szereplő utcában található, az evangélikus templom mögött. Ahogy a Föld utcában lévő Gigler, ez is már az elpanelosodott Óbudára nyúlik át egyfajta félszigetként: szemben a tízemeletes, szovjet típusú panelházak, de az utcafront hibátlan: főbejárat, kocsibejáró, gyönyörűen renovált homlokzat - hátul pedig szép nagy kerthelyiség, némi kilátással a belső-óbudai házakra és a hegyre.

Próbáltam nézelődni a Zöld kapu vendéglő történelmével kapcsolatban, de nem találok róla sokat, az étterem honlapja is csak emlegeti, de konkrétumról nincs szó. Braunhaxler, mint régen, stb. Ha legközelebb arra járunk, megkérdezem.

Tulajdonképpen itt ez nem számít. Azért sem számít, mert a hangulat az így is adott - a vendéglő jelene pedig annyira csodálatos, hogy a múlt máris sokadlagossá válik. Ez nem a "hangulatos", pecsétes abroszos, inkább kocsma/borozó-jellegű kisvendéglő, hanem egy színvonalas, legendás konyhával és fogásokkal rendelkező egység.

A kerületben megszokott tempó, miszerint besétálunk ebédidőben ketten-hárman, és megebédelünk, itt megbukik. Olyan szintű a forgalom, hogy ha szombat reggel szólsz oda, hogy ebédre kellene asztal, már nagy eséllyel nem lesz hely. Főleg jó idő esetén - azért a kerthelyiség lehetősége itt is mindig felbátorítja a népet, és özönlenek egész délután: sokuknak csalódottan kell visszafordulniuk a bejárattól, miután kiderül, hogy már nincs hely. Vagy majd csak pár óra múlva.

Belépéskor néhány faasztalba meg a pultba ütköznénk, ha nem vigyáznánk - az emeleten további asztalok találhatóak (igen szűkösen), meg a hőn áhított mellékhelyiségek. A belső berendezés nem kifejezetten karakteres, a pultot leszámítva nem is nagyon tudnám felidézni. Klinkertégla, sok fa.

A kerthelyiség viszont nem véletlenül népszerű annyira. Az óbudai, hagyományos belső udvarokhoz hasonlóan ez is szép, hosszúkás kialakítású: a beltéren át juthatunk ki (az utcafrontról nyíló kaput itt sem használják be- és kiléptetésre), végig-végig kockás abroszos asztalok napernyőkkel fedve, oldalt pedig a néhai lakásokból kialakított konyha, raktárak. Rengeteg muskátli, hordók, díszek - csupa olyan dolog, ami otthonra mondjuk nem kéne, de egy ilyen helyen növeli a komfortérzetet, jelentősen. És persze a gyönyörű sötétzöldre mázolt kapuk, ajtók, ablakkeretek, spaletták. Öröm leülni és körbenézni.

Na maga az evés-ivás, mert azért mégis csak ezért járunk ide! Hiszen öregszünk, sajnos már nem akkora élmény mondjuk egy Cserepes-féle, négykézláb látogatható vendéglátóipari egység az olcsó felesekkel, hanem jó kaját meg piát szeretünk a testünkbe lapátolni. A Zöld Kapu ezen a téren világklasszis, sokadik próbára is. Itt még rosszat nem ettem, nem ittam - egyszer sem. Nem volt gyenge napjuk.

Először (és sokáig utoljára) 1999. nyarán vetődtem erre még szüleimmel, amikor is a sikeres egyetemi felvételimet ünnepeltük meg. Aztán ahogy az első egyetem se nagyon tetszett, úgy tűnt a távoli emlékek közé a Zöldkapu - ismerősöktől csak azt hallottuk, hogy drága lett. Megfizethetetlen!

Drága? Hát ahhoz képest, hogy Óbudán 1000-1500 forint körül már komoly főételeket kaphatunk, igen. Itt az átlag (módusz) 2800-3000 forint környékén van... ÁM olyan mennyiségű és minőségű, hogy nem mondanám drágának. Nem spórolnak semmivel. A hús az hús, és abból hanyagul beledobálva 4-5 darab - nem ám egy vagy kettő. Nem a körettel próbálják feldobni a mennyiséget meg optikai tuningokkal, hanem brutális mennyiségű, jó minőségű hússal. A gomba is szép, egész gomba, nem valami mirelit-konzerves izé. De ez úgy mindenre vonatkozik. Ha sokallod az adagokat, szó nélkül becsomagolják a többit, ami gyakorlatlan vendégeknél több, mint a kihozott adag fele.

Ételeket nem is ajánlok, mert minden jó - a csapolt Pilsner és a Segafredo-presszókávé pedig kiválóak, frissek, finomak. A sörkávé-teszten sok étterem megbukik, de itt ez is passzol. Újabb pirospont.

Jótanácsok, tippek:

• Lehetőleg egy nappal korábban szólj oda, hogy mész
• Ha csülköt kérsz, akkor azt előre kell rendelni (nyáron legalábbis biztosan)
• Kártyát elfogadnak, a pultnál lehet fizetni, nincs mobilterminál
• Aznap, előtte ne egyél :)

Összességében nálam 10 pont, de úgy mindenre. Csak maradjon a színvonal!