Azt mondta az öreg Kiss: "Ne csak igyunk, együnk is..."

A minap szokásos Tour de Óbuda programunkat tartottuk szűk baráti körben, amikor különös jelenségre lettünk figyelmesek.

Nem kell megijedni, nem UFO-t láttunk. Annyit akkor még nem szörpöltünk. A Föld utca - Zápor utca sarkát uraló Szőlőfürt Borozóba igyekeztünk, de legmélyebb sajnálatunkra már túl voltak a standoláson, így már nem jutottunk be. Hirtelen a lángos csillag, mely vezetett minket, rámutatott egy közeli fényre. Odasomfordáltunk, és igencsak meglepődtünk. Egy néhai leütött köpködőből - a Mátra Gödör Borozóból,  mely közel állt a szívünkhöz - igényes éttermet formáltak. Elsőre kicsit visszahőköltünk, mert nem vagyunk hozzászokva az efféle kultúrpontokhoz, de mivel kritikus érték alá esett le a sörnyomásunk, lemerészkedtünk.

A hely neve SzüNet Kávézó (vagy Étterem?). Gyönyörűen fel van újítva, tiszta, igényes, és még hangulatos is. Nem is csodálkoztunk azon, hogy a felszolgáló hölgy, és épp a vendégtérben üldögélő szakács koma nagyon udvariasan fogadott minket. Rögtön bekapcsolták a lapos TV-t is, és érdeklődtek, hogy mit szeretnénk nézni. Felajánlották az ingyenes internetezési lehetőséget is. A TV-re, és a netre ezúttal nem voltunk kíváncsiak, de jól esett a nem szokványos törődés. A kishölgy étlapot is hozott nekünk, bár a Tour nem a kajálásról szól, annál inkább a lőre ipari szintű szűréséről.

Egyik ámulatból estünk a másikba: az ételek széles választékát hihetetlenül olcsó árakkal is megspékelték. Nem is beszélve szellemes akcióikról, mely diákoknak, pároknak kínál pénztárcakímélő alternatívákat. (Ez sem mellékes a mai gazdasági helyzetben.) A piákból sincs hiány: a legretkebb kommeszektől a koktélokig minden van. És nem fájnak nagyon! Mikor beléptünk az étterembe, senki sem volt bent rajtunk kívül. Úgy tűnt, hogy fibrillál a vendéglő. Szomorúan meg is jegyeztük, hogy el fogjuk veszíteni. Sokáig tűnődtünk, hogyan lehetne megmenteni, mire jött a következő ámulat, és lassacskán megtelt a hely. Patakzó könnyeink örömkönnyekké váltak. Az idővel, és a tintázással előrébb haladva a gyomrunkban elkezdtek árkokat ásni a savkatonák. Félreértések elkerülése végett: nem a pia minősége volt kifogásolható, hanem a mennyiség, ami lefolyt a torkunkon. Éppen ezért bepusziltunk egy pizzát. Finom volt.

Sajnos mi olyan gyerekek vagyunk, akik már nem hisznek a mesékben, ezért picit félünk, hogy oly sok más újonnan nyílt étteremhez hasonlóan beetető árak voltak ezek, és csak a kezdeti lelkesedésnek voltunk részesei. De kívánom, hogy ne így legyen, és továbbra is ebben a formában költhessünk el itt diszkrecionális jövedelmünket!

Sajnos az est végére kiújult az Alzheimer kórom*, és nem elmékszem, hogy jöttünk ki, de az biztos, hogy szívesen vissza fogunk térni.

*Vicc:

- Miért jobb az Alzheimer kór, mint a Parkinson?

- Mert még mindig jobb, ha elfelejtem kifizetni a sörömet, mint ha kilötyögtetném...