Talán egyik kocsmának, presszónak sem született Óbudán annyi elnevezése, mint a Vörösvárnak, pedig egy annyira nem ős-óbudai,  csupán a 70-es években épített eszpresszóról beszélünk.

• Vörösvár presszó: a majdnem hivatalos név (ma már söröző) logikus: az 1-es és 17-es villamosok Bécsi-Vörösvári úti végállomásánál helyezkedik el, nem messze a Müllertől.
• Mariska: a Gárdos Mariska lakótelep volt itt is a játékos névadó. Bár a Gárdos Mariska utca ma már demokratikus módon Ágoston utca lett, a régi utcanévtáblák szinte mind megvannak a park felőli oldalon.
• Késdobáló: ez is csak egy ragadványnév, valaha lehet, hogy rosszabb arcok jártak ide. Ma ez már csak rossz emlék.
• Wernes: annak idején Wernesgrüner folyt itt a csapokból... talán ez hiányzik nekem a legjobban a múlt rendszerből (nem mintha akkoriban söröztem volna): a Wernes a kedvenc söröm, de már nem az olcsó DDR-importterméket, hanem a szuperprémium, 3-400 fölötti árat jelenti még a szupermarketekben is.
• Tesped: a kádárkorban népszerű alacsony háttámlás foteleknek köszönheti ezt a nevet, a tespedős jelleg a mai napig megmaradt, de erről később!

A presszót először kalandos felfedezőtúrával találtuk csak meg: tudtam az öcsémtől, hogy szeretnek ide járni a Gárdosra, a közért kinézetű sörözőbe. Ezeket a lakótelepi közérteket mindenki jól ismeri: mindegy, hogy Párkányban, Békásmegyeren vagy Katowicében mászkálsz, ugyanazt látod. És ez az otthonosság valamennyire biztonságérzettel tölt is el. Ezekben a lapos, többfunkciós épületekben bármit ki lehetett alakítani: ABC-t, orvosi rendelőt, Ezermester-üzletet, na meg persze presszókat nagy mennyiségben. Nem kell elmenni erről a lakótelepről se nagyon, ha mindegyikre szeretnénk példát látni :)

Szóval megtaláltuk az épületet, megcsodáltuk a betonból készült virágládákat, és azonnal be is tértünk a képen jobbra látható kocsmába. Nyerőgépből több is van, néhány asztal kockás abrosszal, olcsó Ászok. Megittuk, a néni kedves volt, mondom, jó melós hely volt, elég volt, menjünk tovább. Elindultunk a villamos felé, sporttársam csak ezután húzott vissza, hogy te, itt van még egy kocsma az árkádok alatt. Mondom, ne hülyéskedj, ez ugyanaz, csak a raktár. De nem, menjünk be.

És bementünk. Kívül szinte nulla felirat, vagy utalás arra, hogy itt egy nagy söröző van - a Mariska úgy tárult ki előttünk, mint valami titkos bűnbarlang. Hatalmas belső tér, rögtön szemben dartsgép, gyümölcsautomata, műveltséget tesztelő masina, minden. Bár a berendezést és a pultot részekben már megújították, szerencsére maradt itt is bőven a szocreál korból.

A padlóburkolás a Flórián áruház téglalap alakú csempéihez hasonlatos, amit a jobboldalon négyzet formájú klasszikus kövezés vált fel. Bár az alacsony háttámlás foteleket a bejáratnál már állíthatós, igazi tespedős főnökfotelek meg kanapék váltották fel, megmaradtak a régi bútordarabok is: ezeket a helyiség hátuljába, a biliárdasztalok közé és az újonnan nyílt különterembe helyezték át. Belülről is szembetűnő az épület könnyű szerkezete: a plafonon a Vasedényből ismert kazettás mennyezet díszeleg ventilátorral a közepén, az oldalfalak meg mintha farostlemezből készültek volna. Szerencsére ezt a hiányosságot a tűzforró radiátorokkal sikeresen ellensúlyozza az üzemeltető. A lekerekített sarkú, ám négyzetalakú márványasztalokat is megtartották nagy örömömre.

Ez tulajdonképpen egy hatalmas szórakoztatóközpont: itt tényleg nem lehet unatkozni a sörözés-beszélgetéspártiak nagy bánatára. Hátul biliárdasztalok, tájfun (air hockey), zenegép, pókerasztal, csocsó, nem beszélve a már említett szórakoztatóberendezésekről. Szemtanúja voltam egyszer egy csodálatos családi kikapcsolódásnak is: amíg apuka a cserkóautomatát tolta, anyuka a kislánnyal dartsozott, a két fiú pedig a tájfunt izzította. Apu itta a Drehert, Anyu a Malibut, a gyerekek meg kóláztak. Szívet melengető látvány volt.

A látogatóközönség túlnyomórészt fiatal: 30-40 fölött már alig látunk itt valakit (leszámítva persze a szülőket), hétkönap is sokan járnak le, de péntek-szombaton teltház van az asztaltársaságokkal, játékosokkal. Kb. kéthavonta karaoke-est is szokott lenni, néha sztriptízzel kombinálva. Karaokén már voltam, a sztriptízt meg majd egyszer megnézzük :) EB-k, VB-k, Olimpia alatt kivetítő is szokott lenni.

Muszáj megemlíteni Julcsit, a pultoslányt is, akinek a neve szinte már egybeforrt a Vörösvárral. A Gödörhöz hasonlóan itt is nagyon sokan szerintem csak az ő kedvéért járnak ide - Julcsi amellett, hogy gyorsan, kedvesen és szakszerűen szolgál ki mindenkit, még meglehetősen attraktív megjelenéssel is büszkélkedhet. Stressztűrése legendás: még soha nem láttuk rajta az úszás vagy az idegesség jeleit, pedig egymaga látja el hétvégenként is az egész sörözőt.

Üveges sörből szinte az összes népszerű márkát megtaláljuk itt: Löwenbräu, Ászok, Dreher, Pilsner, Miller - és mindig hideget kapunk, alig 300 ft fölött (Ászok esetén alatt). Csapolva Dreher és Arany Ászok kapható.

A Vörösvár nekem (nem meglepő módon) egy alaphely. Itt az arra fogékony társasággal egész este ellehetünk, ezért túrákba nem is szoktuk gyakran beilleszteni. Kevés hátránya között megjegyezném a füstöt és a túl sok játékszert, ami a bandát mindig szétcincálja az asztalos ill. a csocsózós részre. Ennek ellenére csak ajánlani tudom mindenkinek.

Megtaláljátok a térképen is :)