Mindenkitől elnézést kérek, hogy ily sokáig nem jelentkeztem, de nem találták a cellám kulcsát. Legutóbbi Tour de Óbuda programunk maratonira sikeredett. Minden egységben sikerült eltalálni a nyitvatartási időt, így mindenhova eljutottunk, ahova szerettünk volna. Ezzel kapcsolatban meg is ragadnám az alkalmat, hogy megszólítsam vizsgabiztos társaimat, hogy cikkeikben jelenítsék meg a nyitva tartást is. Én sajnos a zárási időkkel nem vagyok képben, mert addigra már átveszi felettem a hatalmat Alzheimer professzor úr, és formatálja a memóriámat.

A hely, ami ez alkalommal legjobban megérintett pedig nem más, mint a Lugas Söröző.

A Fehéregyházi út elején, a Müllertől egy köpésre botorkáltunk be eme remek helyre. A kapun belépve azonnal megcsapott minket a kertvárosi hangulat. Szőlőlugasra emlékeztető kedves kerthelyiség várja a betérőket. Sajnos ezen a részen azonnal tovább kellett haladnunk a -3 ºC miatt, de hamarosan beköszönt a tavasz, és végre kiülhetünk a szabadba. 

Az ajtón belépve egy kedves fiatalember fogadott minket a következő felkiáltással: „Bocs srácok, már zárok”. „Ne má!” - hangzott a válasz – „legalább egy kisfröccsöt tölts nekünk!” És láss csodát, a koma a következőt válaszolta: „Na jó, de akkor legalább nagyot igyatok!” Azonnal láttuk, hogy jó emberrel van dolgunk. Rajtunk kívül 4 vendég tartózkodott az egységben, 2 fószer, és 2 olyan csúnya néni, hogy már bácsi. Mind erdélyi vendégmunkások voltak. A zenegépből harsogott a manele,

(Nicolae Guta - Domnul Politai )
 

a hangulat a tetőfokára hágott. Úgy ropták a táncot a kb. 6 négyzetméteres „parketten”, mintha a Megatánc felvételén lettek volna.

A falakat nagyon eredeti képek díszítik. Merdzsós Zsata barátunk azonnal ajánlatot tett egy 190-es Mergát ábrázoló poszterre „Eladod, vagy ellopjam?” kérdéssel. A pultos inast persze nem lehetett megvesztegetni. Nagyon közvetlen figura, azonnal becsatlakozott a beszélgetésünkbe. Elmondta, hogy 23 éves, de többet látott már, mint egy „öregedő ember” (Dopeman után szabadon). Jól osztotta az észt, vicces forma. Nem sokkal később rá is tért a számunkra érdekes témákra, mint pl. Rocco Siffredi (Italian Stallion). Nagyon kente a témát.

Az árak természetesen konszolidáltak, a minőség konstans. A választék a szokásos.

Ami mindenképp említést érdemel, az a klozet. A legforróbb része a Lugasnak a klotyó. Igazi falramutrázós, húgyköves, ammóniaillatú retek. Nagyon echte. A világörökség része. Ha pedig kábelt akarsz fektetni, akkor a lábadat ki kell lógatnod a vendégtérbe, mert másképp nem férsz el.

Összességében nagyon autentikus ez a kocsma. Kiváló a környezet, és jó a hangulat. Csak ajánlani tudom.

Szifonlátásra!