Bambi - az utolsó presszó

Ahogy ígértük, nem kizárólag Óbudát és a III. kerületet fogjuk feltérképezni, hanem -ha arra találjuk érdemesnek- Buda és Pest jellegzetes helyszíneiről is mindenképpen említést fogunk tenni. Ebben az esetben (Bem József tér, Frankel Leó utca) talán nem is lövünk annyira mellé, ha a III. kerületről beszélünk: kevesen tudják, de egészen 1950-ig, Nagy-Budapest megkreálásáig a III. kerület határa egészen a Margit híd budai hídfőjéig húzódott, és többek között a Rózsadomb meg a Margitsziget is részét képezte. Rákosi et. elképzelésének megfelelően aztán lengyelesen feljebb tolták a kerületet: Békásmegyer és Csillaghegy jutott nekünk, ami talán így utólag visszatekintve sem akkora tragédia.

A Bambi ebben a kategóriában számomra Budapest legjobb és egyben az egyetlen tökéletesen eredeti presszója. A késő 80-as évekig számtalan klasszikus eszpresszó üzemelt Budán: a Verőfény presszó meg a Ferde lámpa Óbudán, délebbre a Dióhéj, a Mokka, a Tik-Tak, a Rózsadomb, a Te + én, Pesten pedig az Ibolya, a Tulipán. Ebből több viseli még eredeti nevét és üzemel továbbra is, de az enteriőrök bántóan átalakultak az elmúlt húsz évben. Minden változik, de a Bambi örök. Amit a századeleji hangulatból megtartott a Schlosser, úgy árasztja a kádárkori flaire-t a Bambi.

Már a cégér is mindent elmond róla: gyönyörű hajlított, folyóírásos betűk, bár a neonfény már nem világít. A presszó egy lottóház-stílusú épület aljában helyezkedik el, árkádoktól védve. Ennek megfelelően került ide egy beton virágtartókkal szegélyezett terasz is, ahova nyári estéken rengetegen ülnek ki.

Belépve sem ér minket csalódás: pontosan azt kapjuk, amit a neonreklám sugallott. Hatalmas belső tér, fekete, kopottas fekete tört csempével kirakott padló, élénkvörös műbőrülések, a falon szocreál színes reliefek, fehér csipkés abroszok a kerek asztalokon, előttünk nem messze pedig a csodálatosan régi hűtőpult előkészített melegszendvicsekkel, krémesekkel. A pult fölött magát Bambit is megcsodálhatjuk.

A hátsó asztaloknál hétköznap esténként a helyiek dominóznak, ahogy azt már 30-40 éve rendszeresen teszik. Ennek ellenére a látogatóközönség vegyes: ugyanígy megtalálhatóak a nosztalgiára hajlamos fiatalok és turisták is. Plusz egy érv a Bambi túlélése mellett: itt még nők is vannak!

A kiszolgálás gyors és kedves: a fiatal, előzékeny pincérlányok mellett itt is jelen van a Nagy Generáció klasszikus daduscipőben meg papucsban. Fogadni mernék, hogy sokan direkt azért várják meg a zárórát, hogy élőben hallgathassák meg a néni kolompolását, miszerint:

-Kedves vendégeink, szíveskedjenek fogyasztani, zárni szeretnénk!

Nem tudjuk megunni a Bambit. Ide beülve úgy érezzük magunkat, mintha a Kismaszat és a gézengúzok c. filmben rohangálnánk Budapesten. Faterékkal megyünk egy kört 85-ben a Margitszigeten, állatkert, vattacukor, majd hazafelé beugrunk még ide is egy krémesre meg Márkára.

Mit is kívánhatunk ennek a presszónak?  Csak így tovább, nyilvánítsák műemlékké, a Világörökség részévé, maradjon így örökké, járjanak oda sokan, a többi régi presszót meg alakítsák vissza, nyissák újra :)