Na, ezt a környéket eddig írásainkban valahogy méltatlanul elhanyagoltuk. Igaz, nem éppen Belső-Óbudáról van itt szó, de az ürömi elág ugyanúgy a III. kerület része, és éppen ezért szívünknek kedves, mint minden szeglete. Hangulatában már nem sok dolog utal arra, hogy ez is a főváros közigazgatási határain belül helyezkedik el: kétoldalon az Aranyhegy ill. Solymárvölgy-Csúcshegy közművel nem bőkezűen ellátott utcái, na meg szinte csak sárga buszok közlekednek mindenhol. A Pilisborosjenői Téglagyár standby-státuszra kapcsolása óta a solymári Auchan hozott csak újabb életet ide, túlzás nélkül az egész Dunakanyar erre jár bevásárolni.

A 10-es úton kibuszozni Budapest-Üröm vasútállomásig nem egy nagy megpróbáltatás Óbudáról: csak felszállunk a 18-as buszra (vagy ahogy éppen hívják), és leszállunk ott, ahol jónak látjuk. Vannak itt útközben is nagyon konkrét helyek, elég csak a Bécsi úti buszvégre gondolni: Müller, Lugas, aztán a Cserepes (Zsata, nagyon várjuk ám a cikket!) - az ürömi elágazáshoz érve meg mintha egy miniatűr faluközpontba csöppenénk. Van itt éjjel-nappali zöldséges-közért, ott van a hajdani non-stop kocsma, a Gumicsizma söröző, és persze a Thermo 604-es büfé. A III. kerületi alkoholtilalom életbe lépéséig az ürömieknek egy nirvána lehetett ez a kereszteződés: büntetlenül tudtak dajdajozni akár hajnalig, hogy aztán kényelmesen felsétáljanak takaros, csöndes kis sváb falujukba.

Kicsit tűnődtünk, hogy honnan jött a büfé elnevezése: a közvetlenül mellette elhelyezkedő régi MÁV-állomásépület a Bécsi út 604-es szám alatt található, hát részben ezért. Hogy a Thermo szócska a tulajdonló cégre utalhat, vagy a söröző mikroklímájára, azt majd talán legközelebb kipuhatoljuk.

A 604-est azóta gyökeresen megváltoztatták kívül-belül, de azért leírom (már megint), hogy milyen volt alig egy évvel ezelőtt.

Ilyen csúnya, könnyűszerkezetes, palával fedett viskót még vidéken se nagyon lehetett látni akkoriban - élénk kék színe rögtön hívogató volt a Külső Bécsi út szürkeségében. Bent hosszú sörpadokon foglalhattunk helyet, több társaság is vidáman, egymást túlkiabálva beszélgetett velünk átellenben. A Meggyfához hasonlóan itt is kicsit méregettek minket, nem elég, hogy ismeretlenek voltunk, még nők is jöttek velünk! A kezdeti meglepett arcok aztán megenyhültek, és mindenki folytatta, ahol abbahagyta.

Nos, ha valami olcsó, akkor a 604-es az (volt?). Azóta se találtam olyan kocsmát (de még boltot sem!), ahol az üveges Borsodit 130 forintért meg lehetett volna kapni. Feltételezem, hogy csak átmeneti akció lehetett, de ez még így is rekordár. A többi üveges sör ára 180 forintnál indult, és nem is nagyon emelkedett tovább.

Hülyegyerekekként mi persze a fröccs mellett döntöttünk - ráadásul a "jobbik", üveges borból. Ízre nem különbözött a legótvarabb petpalackos cefrétől sem, úgyhogy feltételezzük, hogy az is volt - egy hírhedt, ún. tölcséres trükkel a palackba töltve. Mindegy, azért megittuk, olcsó kör volt.

Említést érdemelnek továbbá az udvarban elhelyezkedő mellékhelyiségek is: a szigeti Toi-Toioknál még mindig otthonosabban néztek ki persze.

És miért a múlt idő?

A 604-est ugyanis nemrég felújították, ahogy annyi más sörözőt a kerületben. A régi, farostlemezre emlékeztető palánkos oldalfalakat és a hullámtetőt is egy az egyben lecserélték: egy gyönyörű, szinte finn szaunákra hajazó gerendaházat húztak a bodega helyére. Sajnáljuk persze egy kicsit: a régi, lepukkant büfét olyan gyakran néztük vágyakozva a 10-es útról - másrészről azért ez nem volt egy műemlék jellegű épület, lássuk be.

A magam részéről sok sikert és jól fogyasztó törzsvendégeket kívánok a 604-esnek, hamarosan kipróbáljuk a szaunát is :)