Kint Óbudán, éjfél után

Amikor a Ferde lámpa már bezár

Akkor megyünk az Aniba, mert az csudajó

Az utcáról hallatszik a hármonikaszó...

 

/Nyakas Laci - A Schlosser kocsma/
 

Na persze az idézett nóta a jó öreg Slóziról szól - a kocsmákkal becsületesen túltelített Belső-Óbuda egy talán kevésbé klasszikus, ám annál közkedveltebb presszóját örökítjük meg a mai bejegyzésben. Az Ani presszót még nem énekelték meg, de mivel itt folyton zajlik az élet, talán egyszer megteszik.

A presszó kedvenc, még létező villamosjáratunk, a 17-es Nagyszombat utcai megállójával szemben helyezkedik el - csupán a kissé veszélyesnek tűnő járdaszigetről kell átkommandóznunk a Bécsi úton, a Keménykalap és krumpliorr ifjúsági filmsorozatból is ismerős barna városi házak aljához.

Bár az előbb említett filmben tapintatosan kerülték ezt a vonalat, de Bagaméri és a parkőr - Kormányos úr - is biztos be-betértek volna ide a tikkasztó nyári napokon, amikor már unták a mérgezett fagylaltot meg a fárasztó gyermekzsivajt. Persze előtte talán még gondosabban körbenéztek, hiszen akkoriban a Korvin Ottó (ma Pacsirtamező) utcából itt kanyarodott rá a Bécsi útra a 11-es villamos, szép megállóval az Árpád Gimnázium előtt.

Ja, az Ani, bocsánat, elkalandoztam!

Szóval pezsgő társadalmi élet folyik itt, és a Bery's-hez hasonlóan meglepően fiatal a látogatóközönség. Kívülről egy "csibés" talponállóra számítanánk, de bent új, nyersfa-padok (újabban kerek asztalok), vidáman söröző huszonévesek fogadnak minket - talán a közeli felsőoktatási intézményeknek is köszönhetően. A törzsvendégek élénken beszélgetnek, verik a blattot, néhányan a kocsmáros fiatalurat szórakoztatják, persze egy-két magánzó mindig rárepül a gyümölcsgépre - not gond, ahogy Zsata fogalmazna.

Mit is lehet itt fogyasztani? Sört, természetesen - persze ne várjunk semmi szokatlant: csapolt Ászok, Dreher, kisüveges Gösser, szóval az alapellátmány kapható az Aniban is. Emellett az éhes vándor finom, paprikával megszórt zsíros kenyeret is kaphat - szintén Zsatával történt egy téli túránk alkalmával:

-Meghalok, olyan kajás vagyok.

-Hát egyél, Zsata, van finom zsíros máró!

-Nem lehet, víznapom van.

-Ne hülyéskedj, hamarosan éjfél, tehát a mai napot elmúltnak tekinthetjük!

-Hm, tényleg. Ne haragudj, kérek szépen két zsíroskenyeret, köszi!

Persze az éjfél még messze volt, az Ani is csak tízig tart nyitva a kerületi rendeletnek köszönhetően - a zsírosmárók viszont nagyon ott voltak a pirospaprikával, lilahagymával.

Egyszóval: a hangulat, elhelyezkedés nagyon ott vannak, a sör a szokásos, a berendezés jellegtelen, a sörkorcsolya pedig profi módon megoldott. Állomásnak ideális, egész estés programra azért nem ide szoktunk jönni.