A III. kerület egyik legrejtettebb kincsét tárjuk most elétek, hiszen még számunkra is ismeretlen volt a Mini, egészen 2009 őszéig. Talán soha nem jutunk el ide, ha egy szombathelyiből óbudai hegyi gyerekké avanzsálódó haverom nem hívja fel a figyelmemet erre a bájos családi vállalkozásra.

Az óbudai temetővel szemben elhelyezkedő, sajnos a rolót időközben tényleg lehúzó Cserepes Büfé-ABC mellett vegyük hát felfelé az irányt, és sétáljunk fel a járdától mentes Domoszló útján!

Kb. 5-10 percnyi kényelmes vándorlás után - amennyiben az úttesten gyalogolva épségben megússzuk - a baloldalon egy hatalmas, többgenerációs családi házra leszünk figyelmesek a vidéki és békási túrákból már ismert koncepcióval: a garázsszinten ugyanis egymás mellett kapott helyet a kis ABC, közvetlenül mellette a presszóval. A kisközért is megér egy kört, ugyanis a 80-as éveket idéző, gömbölyű betűtípussal készült az "ABC" feliratú, tömör, ám sokatmondó cégér.

De minket jobban izgat a Mini presszó vagy Testvérhegyi presszó - ugyanis mindkét névre hallgat az egység. Télen kicsit jobban kell sietni, mivel hétköznap és szombaton este kilencig, vasárnap délután egyig tart nyitva a Testvérhegyi - nyáron viszont egy órával tovább élvezhetjük az üzemeltető házaspár vendégszeretetét.

Ha végre beléptünk a bejáraton, egy előtérbe kerülünk, ahol sörpadok foglalnak helyet, valamint itt található a nagyon praktikus átjáró a kisközértbe - hátha megéhezünk, vagy esetleg a kocsmából hazafelé vinnénk egy kiló kenyeret is. Az előtérben is mindig ülnek törzsvendégek, akik legutóbb éppen sakkozással töltötték a karácsony előtti utolsó estét.

A presszó közönsége amúgy talán az egész kerületben a legbarátságosabb: jólszituált, ám nem fellengzős vagy sznob, és a gyanakvás legkisebb jelét se mutatva köszönnek vissza azonnal a betérőnek. Pedig ez egy nagyon zárt közösségnek tűnik - nem tudom elképzelni, hogy a környékbelieken kívül bárki ellátogatna ide. Első közös látogatásunk alkalmával rögtön hatalmas figurákkal ismerkedhettünk meg: említést érdemel a "tévészobában" hangulatfelelős amerikai-magyar hölgy, aztán igazi hegylakó lány, aki még kocsmába is lovon szeret járni - és Csabi, a solymász. Gyöngyike, a vándorsólyom a III. kerület talán legjobb fej kocsmatúrázója: türelmesen üldögélt az asztalfőn, fején a sipkával, bele-belekortyolva az elé tett pohár vízbe. Csabi a lelkes hallgatóságnak a sólymok művi szaporításáról is megosztott velünk pár belsős trükköt - egyelőre nem kaptunk kedvet, hogy kipróbáljuk élőben is.

De térjünk vissza a presszóhoz: az előtérből juthatunk be a söntéshez - a nagyon kedves kocsmárosnétől a csapolt Dreheren kívül többfajta üveges sörre vagy akár egy pohár fröccsre is szert tehetünk, a polcon kiállított Kilkenny meg Guinness nagy bánatomra viszont már egy ideje nem kapható. Nem vették, féláron kellett eladni - sajnálkozott a ház ura. Hát igen, sajnos ritka a magunkfajta ínyenc: bár ott lettem volna! Maradtunk hát a csapolt Drehernél és az üveges Edelweissnél - az utóbbit persze pohár, citrom meg rizs nélkül kértük, minek finomkodjunk.

A presszó beltere klasszikus és rendezett 80-as évek vége, kicsit az üdülőnegyedek hangulatát árasztja: mennyezetét barna kazetták borítják, rajta színes neoncsövekkel. A bejárattal szemben egy televíziókészülék is helyet kapott - látogatásunk estéjén éppen a hajdani táncdalfesztiválok hőseinek gálaelőadásában gyönyörködhettünk.

Foglaljuk hát össze: a Rekettyés meg a későbbiekben majd mindenképpen sorra kerülő Kolostor söröző mellett a kerület legszebb fekvésű italozója a Mini. A megközelíthetőség bajosabb persze - a hosszú buszozás után még túrázni is kell egy kicsit, de egy hegyi kocsmánál ez az alap. A hangulat 10 pont a retró berendezés, a kedves kiszolgálás és nem mindennapi, barátságos vendégek miatt.