Na ez egy nehéz eset. Mihez is hasonlítsuk? Utoljára úgy 1989 körül láttam hasonlót, amikor a siófoki Ezüstpartra tévedtem a szüleimmel. Terméskővel kirakott oldalfalak, fűtés sehol (nyáron minek), ellenben Kádár-kori árak és színvonal. A büszke név: Szarvas büfé simán egy vadászkocsma jellegét kölcsönzi a helynek, amit talán eredetileg komolyan is gondoltak. Agancsot mindenesetre láttunk a Büfében.

A Szarvas büfé a III. kerület sikersztorja, bárcsak több hasonlóról számolhatnánk be! A Büfé a HÉV Római fürdő megállója mellett található közvetlenül - egy családi házról van szó, annak minden negatív és pozitív tulajdonságával együtt. Számomra hihetetlen, hogy ez a hely még létezhet, ráadásul nyereséggel üzemelhet. Pedig de, hála a Madonnának!

Egyéves korunk óta ismert, és kedvelt játékszerünk a fakocka. Akkoriban még építgettünk, rombolgattunk, vagy épp egymás fejét vertük vele. (Bratyókám, bocs a vérfürdőért! Már nem látszik a nyoma.)

Napjainkban már másra asszociálunk a szó hallatán: mégpedig a SISSY-LOTTI SÖRBÁRRA.

Létesítményünk a Kiscelli utcai posta előtt, a Pacsirtamező utca Árpád-híd felőli végén található, immár egybeépülve a nagyhírű FANNI BÜFÉVEL.

Mindenféle szabályozásnak, törvénynek, vagy rendeletnek ellentmondóan éjjel-nappal várja a kedves vendégeket. Bármikor betévedünk, mindig látunk itt ismerős arcokat. Az illetők általában vagy a gép előtt ülnek, vagy a pultnak támaszkodnak.

Mi rendszerint akkor szoktunk beesni, amikor már minden zárva van, és ez esetben természetesen van már bennünk pár légkör.

Ki ne ült volna kéthetente csütörtökön 19-órakor a TV1 előtt izgatottan várva a Szomszédok tele regény háromszáz akárhányadik részét, hogy együtt izguljon Almával, mikor a helyi bőrdzsekis, bajszos keménylegények meglátogatják az „Alma Presszóban” a bevételt követelve… De szerencsére mindig időben érkezett János, az erdész, vagy Vágási Feri a telep igazságosztó „Csáknorrisza”, hogy kihúzzák Almát a bajból egy-két műpofon közbeiktatásával! Persze Taki bácsi mindig időben befutott piros 1200-es Zsigulijával, hogy hazavigye INGYEN a hős társaságot!

No a Tükör Presszó pont a fent leírt kórképet vetíti elénk a Kerék utcai panelházsor alján szerényen meghúzódva! Egy hely, amit nem érintett a rendszerváltás szele! Ez egy igazi 80-as évekbeli hangulatot idéző presszó, mind kinézetében, mind a felszolgáló hölgy személyében, mind az ital választékban! Mintha Almát látnánk a pult mögött 20 év távlatában!

Elsőként nagyon szeretnénk megköszönni az index.hu/blog.hu szerkesztőségének, hogy címoldalra méltónak találták gyűjteményünket! Nem mondom, tetszik, amit csinálunk, de elsősorban magunknak kezdtük el írni, nem hittük volna, hogy ilyen gyorsan felfigyeltek ránk. Olvassatok tovább is, tippeket szívesen fogadunk :)

Ha már megjártuk az Evező utca egy érintetlen ékszerdobozát, a Csengődi Aranyhomok Szövetkezeti Borozóját, nem maradhat ki a kb. 100 m hosszú utca másik italozója sem, a Büfé. Legközelebb ígérem, megnézem, hogy pontosan milyen névvel csúfolják hivatalosan, de a cégéren elvileg a Sör, hamburger, büfé szavakat lehet felfedezni. Persze harsányan kiröhögnének, ha itt manapság tényleg hamburgert szeretnénk kérni, egy igazi talponálló lett ebből a helyből is az elmúlt évek során.

Már akkor elhatároztuk, hogy benézünk, ide, amikor a korai zárás miatt csak kívülről figyelhettük ki, ahogy a pultosnéni a padló felmosásával foglalatoskodik, miközben a törzsközönség egy oszlopos tagja a helyiség egyetlen asztalára hajolva szereli az óráját. Mindez olyan "este" hét óra körül történhetett, hát igen, fárasztó hobbi a kocsmázás!

Kaszásdűlő nemcsak azért jó hely, mert fejlett az infrastruktúra, hanem fő ütőerén, a Búza Boulevardon a legmagasabb az egy lépcsőházra jutó kocsmák száma. Nem bánnám, ha a közös költség csekkekben is érződne a hatásuk! Márpedig ezek az egységek rendíthetetlenül működnek, kielégítve a helyi kultúrigényeket.

Egyébként ez a telep akár egy önálló államként is tudna működni. Itt minden van. Egymás mellett megtalálható az óvoda, az iskola, és az idősek otthona is. Minden korosztálynak megvan a maga kis napközije. Az iskolás- és az időskor közöttieknek történetesen a panel aljában található közel egységes színvonalú italozók jelenthetnek menedéket a napi gondok elől. Korán reggel teltház van, napközben elpötyögnek, este pedig ismét indul a buli.

A GÖRBE BÖGRÉBEN tütükéztünk egyik este a szakemberekkel egy hideg téli napon. A hideg ellenére sört ittunk, mert a bor iránt nem éreztünk maximális bizalmat. Viszont, hogy ne hűljünk ki teljesen, néhány egypálcikás szöget is bevettünk arcba. A kiszolgáló úr nagyon jó modorú, kedves vendéglátós. Figyelmességét bizonyította azzal a mozdulatsorával is, mikor az asztalunkhoz közelebb tolta a Szieszta kályhát, és a hőfokot is feljebb tekerte. Egyből jó idő lett.

No, Gödör klub, söröző, borozó szinte minden kerületben van: nekünk is jutott egy belőle. Frekventált helyen található: a Lajos utca forgalmasabbik részén, a Dereglye utca sarkán, pont a Régi Sípossal szemben helyezkedik el ez a szuterén helyiség.

Szintén régi darabról van szó: amióta eszemet tudom, azóta már kifigyeltem a 6-os, 86-os buszokon utazva. Igaz persze, az első látogatásom alig 2 éve esett ebben az egységben.

Alkoholszegény szombat estét kívánok mindenkinek!

A Jutka presszó sokunknak ikonikus helyszín, mert már az óvodás időktől fogva végigkíséri nyamvadt kis életünket. A HÉV kaszásdűlői (hajdani Köles u-i) megállójától egy félpercnyi séta - a Búza utca elején található, a telepi közért és főtér tőszomszédságában.

A Jutka nem a mostanában megszokott, az árkádok alá beépített, később kialakított panelkocsma, hanem már Kaszásdűlő építésekor, központi szabályozás keretein belül tudatosan kialakították, mint közösségi eszpresszót. A kis Sanyi és tesója olyan 1984-ban itt vásárolt be először önállóan: fagyiért szalajtották le őket a szülők, akik persze azért titokban utánuk eredtek megfigyelni.

Igen, van még ilyen nevű hely Óbudán 2009-ben is! Méghozzá a Kolosy térről nyíló Evező utcában egy ház aljában található ez a szocializmus derekáról itt maradt, TSZ italozók hangulatát megőrző szuterén talpon álló. A hely már kívülről is tisztán tükrözi a szocreált!

A cégtábla egy festett üveglap, amelyen fakó sárga alapon piros betűk hirdetik, hogy ez nem PUB, nem söröző, nem büfé, hanem POHARAZÓ!!! Igen, csak úgy ízesen Poharazó. De milyen! A fakó táblát sárga fényű kandeláberek világítják meg, mint „Pedro kocsmájában…” A kocsma bejárata mellett ragasztott betűkkel feltüntetett borárlapnak mondható rettenet éktelenkedik, büszkén hirdetve a messze földön híres csengődi borokat, melyek akár elvitelre is kaphatóak. Minimum tankolási mennyiség 2 liter!!!

No drága barátaim, egy különleges kiskocsma van ma terítéken: a Jannis Blue-Pub.

Egy hétköznapi járókelő valószínűleg elmegy a bejárat előtt akár napjában többször is úgy, hogy észre sem veszi, hogy van itt valami a Kenyeres utcában.

Szomorkás bejegyzés lesz, de legalább megérhettük, hogy kétszer is lelkesen fogyaszthattunk ebben a nagyon eredeti, családias és hangulatos italkimérőben.

A Faragó borozót Faragó István üzemeltette, aki alföldi -kaskantyúi- születésű, és még ma is az ottani, saját gondozású szöllejéből termeli homoki borát.

2007 végén sikerült először eljutnunk hozzá: egy környékbeli túra során tudatosan célbavettük a Mátyás király úton (javítok: Ürömi út legelején) elhelyezkedő, a HÉV-állomástól csupán 2 percnyi sétára található családi házat, ami a borozónak és kerthelyiségének is otthont adott.

Már nem az első stáció volt (ez könnyen észrevehető volt), ennek ellenére István határtalanul barátságos és előzékeny volt: bár zsíroskenyérrel éppen nem tudott szolgálni, a családi spejzból előkukázott nekünk fokhagymás kolbászt (szintén az Alföldről) és puha fehér kenyeret, amit a vörös és fehér fröccsök kíséretében úgy faltunk be, mintha nem lett volna holnap.