Azt mondta az öreg Kiss: "Ne csak igyunk, együnk is..."

A minap szokásos Tour de Óbuda programunkat tartottuk szűk baráti körben, amikor különös jelenségre lettünk figyelmesek.

Nem kell megijedni, nem UFO-t láttunk. Annyit akkor még nem szörpöltünk. A Föld utca - Zápor utca sarkát uraló Szőlőfürt Borozóba igyekeztünk, de legmélyebb sajnálatunkra már túl voltak a standoláson, így már nem jutottunk be. Hirtelen a lángos csillag, mely vezetett minket, rámutatott egy közeli fényre. Odasomfordáltunk, és igencsak meglepődtünk. Egy néhai leütött köpködőből - a Mátra Gödör Borozóból,  mely közel állt a szívünkhöz - igényes éttermet formáltak. Elsőre kicsit visszahőköltünk, mert nem vagyunk hozzászokva az efféle kultúrpontokhoz, de mivel kritikus érték alá esett le a sörnyomásunk, lemerészkedtünk.

Szervusztok Kispajtások!

A Selmeci mindig is a kerület legcsendesebb, leghangulatosabb és legkedveltebb utcái közé tartozott. Nem véletlenül, ha azt vesszük, hogy az alig fél kilométer hosszú utcácska két remek cukrászdájával, - a főváros egyik leglátogatottabb - mozijával és nagymúltú kocsmájával várta a gasztronómia és a kultúra szerelmeseit. A rendszerváltás egyetlen nyertese, vagy inkább egyetlen túlélője a kocsma lett. "Nahát, ez jellemző!" Gondolhatja magában most az olvasó. És egyébként ebben igaza is van.

Ezen a ponton most nem mennék bele részletesen abba, hogy milyen hosszú múltra, vagy milyen történetekre tekint vissza az egység, egyben viszont biztosak lehetünk. A hely nagyságrendileg Óbuda születésével egyidőben nyithatta meg kapuit a nagyérdemű előtt. A kocsma eredeti megjelenése szinte biztos eltért a mostanitól, de a nyitás idejének hangulatára utaló jelekbe lépésről-lépésre belebotlunk. A Selmeci borozó némileg kilóg az eddig bloggolt kocsmák sorából. Itt ugyanis a legnagyobb látogatottság és fogyasztás egyértelműen hétköznapokon, munkaidőben generálódik. Ebből az olvasó komoly következtetéseket vonhat le a hely célcsoportjára, törzstáborára. Ennek elemzését meghagynám a szociológia témákban jártas bloggereknek.

"Aki tudja annak már nem titok, a legjobb kocsma Óbudán a VIDOCQ"

Ezzel a szlogennel hirdette magát ez az igazi tradicionális óbudai pince borozó és étterem egykoron... Az évek teltek, de a Vidocq az eredeti formájában, a múlt századfordulós Óbuda egyetlen emlékeként ma is fennmaradt! 

Schlosser söröző:
1034. Bécsi út 102/b
http://www.schlossersorozo.com/fooldal.html

Az óbudai kocsmák nonpluszultrája, az egyetlen klasszikus söröző, ami a mai napig szinte változatlan formában áll fenn, és amit még mindig a család üzemeltet. (ezt majd némi történelemmel is kiegészítem)

Napsugaras jó éjszakát kívánok!

A Galagonya Borozó borgőzős hangulatát szeretném feleleveníteni a kedves régi és leendő vendégeknek néhány sorban.

A pincehelyiségben ülve, kávét és ásványvizet szürcsölgetve, intellektuálisan nézve, feszengve ülök a laptop előtt, és a wifit használva csatlakozom az internethez.

Ki hinné el ezt a baromságot?!

Italboltos jó estét mindenkinek!

Óbudán az a jó, hogy itt tényleg minden van. Vannak hegyeink erdőkkel, van a Duna, lakótelepek szép számmal, villanegyed, belvárosias-gangos utcák, Amfiteátrum, miegymás.

Ez a sokrétűség nem meglepő módon a sörözők-borozók területén is megmutatkozik. Óbudai a Selmeci borozó, a Flórián borozó, a számomra világörökség Schlosser, másfelől szocialista tervgazdálkodás itthagyott nekünk olyan egységeket is, mint pl. a Tükör presszó vagy a Jutka eszpresszó (amit közben sikerült egyedien tönkrevágni). Észak felé haladva olyan kincseket találunk, mint a Szarvas büfé (Isten tartsa meg jó egészségben) a Római fürdőnél vagy a Vigh söröző Békásmegyer-Ófalun.