Üdv kedves óbudai polgártársak!
Újra jelentkezünk Nálatok. Kérem szépen felvitte az Isten az óbudakocsma stáb dolgát! Nem mindennapi megtiszteltetés érte szerkesztőségünk tagjait. Amint erről Italboltos kolléga is beszámolt már virtuális hasábjainkon, az Óbuda Újság pár hete kiemelten foglalkozott egyik írásunkkal. Ez egy óriási elismerés volt kis csapatunk számára, több éves kitartó munkánk került megkoronázásra ezáltal. Reméljük mostani és további írásaink is kiadásra kerülhetnek a jövőben...:-)
Mojo Pub. Hol is kezdjem. Az elején érdemes - sőt szükséges is - egy apró kitérőt tennünk a 90-es évek elejére. A hely ekkor még Boszorkánytanya néven üzemelt. Húúú, de szép idők voltak ezek kérem szépen... Itt köszönetet szeretnék mondani drága édesanyámnak, mivel egy szép napon úgy döntött, hogy befizet engem bátyámmal egy közös, egyhetes menzázásra. Ekkor még nem sejtettem azt, hogy milyen vizuális élmény vár majd ránk az első gasztronómiai túránk alkalmával. Melinda fogadott minket a pult mögül. Melinda egy igazi milf volt már akkor is, egy szőke cirkáló, aki rögtön levett minket a lábunkról (mármint a harmadikról...). Bombasztikus csaj volt, nagy didkóival, feszülős fekete ruhában és magaszárú fehér cipőben rótta köreit a Tanyán. Boszorkány volt a javából. Volt úgy, hogy közel egy óráig tartott szerény, kis kétfogásos menünk elfogyasztása. Melindát - amikor csak lehetett - minden szögből bevizsgáltuk bratyóval, persze Ő mindig csak legyintett ránk egyet. Ha jól emlékszem, Melinda tinédzserkorombéli álmaim állandó és visszatérő főszereplője volt éjjelente :-) Na de elég kérem az erotikából! 1994-et írhatunk, ekkor történhetett utolsó menüm elfogyasztása a Boszorkánytanya konyháján. Ezt követően rengeteg üzemeltető próbálkozását figyeltem külső szemlélőként, de sosem jutottam az elhatározásra, hogy visszatérjek. A hely hol kinyitott, hol bezárt, elég labilisnak tűnt nekem mindvégig.