Lugas(os)
Mindenkitől elnézést kérek, hogy ily sokáig nem jelentkeztem, de nem találták a cellám kulcsát. Legutóbbi Tour de Óbuda programunk maratonira sikeredett. Minden egységben sikerült eltalálni a nyitvatartási időt, így mindenhova eljutottunk, ahova szerettünk volna. Ezzel kapcsolatban meg is ragadnám az alkalmat, hogy megszólítsam vizsgabiztos társaimat, hogy cikkeikben jelenítsék meg a nyitva tartást is. Én sajnos a zárási időkkel nem vagyok képben, mert addigra már átveszi felettem a hatalmat Alzheimer professzor úr, és formatálja a memóriámat.
A hely, ami ez alkalommal legjobban megérintett pedig nem más, mint a Lugas Söröző.
A Fehéregyházi út elején, a Müllertől egy köpésre botorkáltunk be eme remek helyre. A kapun belépve azonnal megcsapott minket a kertvárosi hangulat. Szőlőlugasra emlékeztető kedves kerthelyiség várja a betérőket. Sajnos ezen a részen azonnal tovább kellett haladnunk a -3 ºC miatt, de hamarosan beköszönt a tavasz, és végre kiülhetünk a szabadba.
Az ajtón belépve egy kedves fiatalember fogadott minket a következő felkiáltással: „Bocs srácok, már zárok”. „Ne má!” - hangzott a válasz – „legalább egy kisfröccsöt tölts nekünk!” És láss csodát, a koma a következőt válaszolta: „Na jó, de akkor legalább nagyot igyatok!” Azonnal láttuk, hogy jó emberrel van dolgunk. Rajtunk kívül 4 vendég tartózkodott az egységben, 2 fószer, és 2 olyan csúnya néni, hogy már bácsi. Mind erdélyi vendégmunkások voltak. A zenegépből harsogott a manele,