III. kerületi italboltok - "Pista bácsi, a Mint a violákat legyen szíves!"

Óbudakocsma

Kitekintő - Maros étterem és söröző

Csodálatos helyről szól a mai mese. Ami presszóban a Bambi, sörözőben a Schlosser, az étteremben a Maros a Déli pályaudvar közvetlen szomszédságában, a Maros utcában.

 

Egy nyári önfeledt bringázás közben fedeztem fel a helyet teljesen véletlenül - szinte csikorgó gumikkal álltam meg és csodáltam ezt a hihetetlen módon érintetlenül megmaradt üzletet. A Maros szó szerint ittmaradt a fridzsiderszocializmusból a homlokzattal, berendezéssel, személyzettel együtt. A személyzetre még később viszatérünk.

Tovább olvasom

„Híg Élet” a Kalap street 14-ben, avagy emlékiratok a High-Life Galaxy discoról

Azok voltak a boldog idők… ifjúkorom legszebb évei… az óbudai Dolce Vita! Hát igen, az egykori diszkóklasszisból már csak emlék maradt! De egyben a legszebb emlékek is, mert unokáinknak is kaján vigyorral fogunk anekdotázni a „Nagy diszkóról”.

Igen, tudom, hogy ez az Óbudakocsma blog, ahova leginkább lefingott borozókról és italozókról szoktunk retró hangulatú cikkeket firkálni, de hát a High Life is az volt, csak kicsit nagyobban. Serdülő- és ifjúkoromban agysejtjeim jelentős állományát hagytam itt ebben a kocsmának igencsak nem nevezhető, a maga idejében non plusz ultra helynek számító diszkóklubban.

Tovább olvasom

Csocsó söröző a Folyamőr utcában

Nagyon sokáig csak szemeztem ezzel a kocsmával, de tudtam, hogy egyszer elkövetkezik a Nagy Nap! Sokáig méltatlanul hanyagoltuk a panelházakat, de mivel a régi egységeket lassan mind-mind kipipálhatjuk, ezért ideje komolyan foglalkozni ezzel a szegmenssel is. Itt még marad bőven felderítésre váró állomás.


A CSO-CSO (a cégéren betű szerint így szerepel a név) a Kismatróz közelében helyezkedik el, közvetlenül szemben a Szeszgyárral, ahol a 90-es években népszerű Queen üdítőket, majd az Óbudai Gyémántot is palackozták.

Tovább olvasom

Crataegus update* – avagy Dombormű a Galában

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája
 

(Weöres Sándor - Galagonya)


Bizony izzik. Ugyanis új pultos lány került a képbe a kocsmajáró férfitársadalom (bizonyos esetekben női is) legnagyobb örömére.

A hölgy meglepően jó adottságokkal rendelkezik. Bájosan mosolyog, gyorsan kiszolgál, és méretes kannákkal áldotta meg a Jóisten.

Köszönjük Luki Úrnak, az általunk főnöknek vélt (bár állítása szerint nem az) bajszos kis figurának, hogy nem a belső környezet átalakításával próbált a vendégek kedvében járni, hanem az üzlet HR politikáján változtatott. (Nem mintha eddig bármi probléma lett volna.)

Egyébként minden más a megszokott mederben folyik. A fröccs most is kiváló, és a zord időjárást még jobban feledteti ez a kis változás. A forralt bort is szeretjük, de most a hideg fröccs bizonyult jó választásnak a forró hangulat miatt.

Zárás előtt azért megjelent a hölgy dzsekszonja, aki megkért minket, hogy ne fényképezzük le a nőjét, ezért oldalunkon sajnos nem jelenik meg. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, de érdemes érzékszervi vizsgálatot tartani a helyszínen. Félreértések elkerülése végett: a látószervi tapasztalásra gondolok. :-) Kérjük a kishölgy bikáját, ne vegye tolakodásnak, hogy megosztjuk ezt a kis infót a nagyközönséggel!

Kellemes időtöltést kívánunk!

*Crataegus = galagonya

Vörösvár söröző a Gárdos Mariska ltp-n

Talán egyik kocsmának, presszónak sem született Óbudán annyi elnevezése, mint a Vörösvárnak, pedig egy annyira nem ős-óbudai,  csupán a 70-es években épített eszpresszóról beszélünk.

  • Vörösvár presszó: a majdnem hivatalos név (ma már söröző) logikus: az 1-es és 17-es villamosok Bécsi-Vörösvári úti végállomásánál helyezkedik el, nem messze a Müllertől.
  • Mariska: a Gárdos Mariska lakótelep volt itt is a játékos névadó. Bár a Gárdos Mariska utca ma már demokratikus módon Ágoston utca lett, a régi utcanévtáblák szinte mind megvannak a park felőli oldalon.
  • Késdobáló: ez is csak egy ragadványnév, valaha lehet, hogy rosszabb arcok jártak ide. Ma ez már csak rossz emlék.
  • Wernes: annak idején Wernesgrüner folyt itt a csapokból... talán ez hiányzik nekem a legjobban a múlt rendszerből (nem mintha akkoriban söröztem volna): a Wernes a kedvenc söröm, de már nem az olcsó DDR-importterméket, hanem a szuperprémium, 3-400 fölötti árat jelenti még a szupermarketekben is.
  • Tesped: a kádárkorban népszerű alacsony háttámlás foteleknek köszönheti ezt a nevet, a tespedős jelleg a mai napig megmaradt, de erről később!
Tovább olvasom

Békásmegyer-Ófalu - A Vígh söröző

Békásmegyer nevét Magyarországon már mindenki ismeri, és sajnos még mindig leginkább negatív gondolatokat ébreszt az átlagemberben. Békásmegyert leginkább a kádárkori lakótelepek ijesztő példájaként emlegetik, ami építésekor tényleg a legnagyobbnak ígérkezett. Kevesen tudják, hogy mára Békás csupán az ötödik legnépesebb panelközösség, Újpest és Pécs is megelőzi.

Egy rendes óbudai ill. III. kerületi viszont tudja, hogy ez egy teljesen normális környék. Annak idején kaszásdűlői ovisként például egyenesen irigyeltem a békási panelházak szép színeit a kaszási szürke falakkal szemben. Ezt a véleményt még ma is fenntartom :) A hegy felőli oldalon a négyemeletes házak előkertjét szépen gondozzák ma is, gondosan ápolt bukszusbokrokat látunk, mintha a méregdrága és túlértékelt Pók utcai ltp-en járnánk. Voltak-vannak itt is bandázások, de merre nem? Ott nincs is élet.

Amit még kevesebben tudnak még Budapesten is, az az Ófalu létezése. Krottendorf a II. világháború végéig egy német többségű falu volt, szinte semmi nem különböztette meg Budakalásztól vagy Pilisborosjenőtől. Aztán jött a kitelepítés, ahogy sok más helyen is, és pár évtizeddel később a Dunáig húzódó szántóföldet (itt-ott lápos tavakkal) beépítették. Hatalmas szerencse, hogy az Ófalu észrevétlenül és szinte érintetlenül megmaradhatott máig is. Na, itt helyezkedik el a Vígh söröző, méghozzá a Kőbánya utcának a legelején, a Hösök terétől egy kétperces sétára.

 

A Vígh egy klasszikus vidéki maszek kocsma: alul az üzlethelyiség, fent a lakás - a ház és az utcafront amúgy a kép tanúsága szerint és élőben is nagyon ápolt, rendezett. Szinte már csak a dzsungelfüggönyt hiányoljuk a bejáratról, ahogy azt a számtalan falusi kisközértben, fodrászatban már megszokhattuk.

Tovább olvasom

Melegkonyhás söröző a Bécsi úton

Az egység valójában nem a Bécsi úton, hanem a Kiscelli utcában hívogat betérésre. Az utcáról két lépcsőfok leküzdésével juthatunk fel a helyre. Nem téveszthetjük el , mivel igen dekoratív módon külsejét az utcaszinttől felfele mintegy három méteres magasságig sárgára festették. Szépen megtörve ezzel az omladozó, szürke homlokzat egyhangúságát.

Neve nincs, legalábbis a vezérlőpultot kezelő holgy nem tudott róla, hogy lenne neki. Pedig Sándor barátommal álhatatosan kérdeztük. Igaz, melegkonyhát sem láttunk csak egy pörköltös csirkecombot, amely a műanyag dobozban várt arra, hogy elfogyasszák. A pultos hölgy pedig arra várt, hogy a sörünkkel végre leüljünk mert éhes volt. Bort nem mertünk kérni - hibás előítélet - csak üveges ászkot fogyasztottunk. Illetve azt csak én fogyasztottam, Sándor azt nem szereti. Ő Dréheres. Vagy Milleres.

Tovább olvasom

A Márka presszó és a Klubtitkár

Figyelem! A Térképes kereső kedves olvasóink javaslatára beindult, tessenek használni!

Mielőtt belevágnék a mai elbeszélésbe, hadd osszak meg mindenkivel egy ide kapcsolódó, klasszikus koktélreceptet.

A Klubtitkár hozzávalói:

1 deci Márka meggy

1 deci Kommersz vodka

Bonbon meggylikőr (opcionális, az anyaghányad ennek függvényében módosulhat)

Stilszerűen a Flórián Üzletközpont alagsorában található Csemegében szerezzük be az alkotóelemeket műszak után, majd másnap reggel munkahelyünkre, a Zamercev téren (ma Miklós tér) található Pártházba vesszük az irányt. Reggel 9 előtt nem lehet a közértekben alkoholt vásárolni, mint az közismert.

Itt jól megérdemelt tízórai szünetünkben kikeverjük a koktélt a fenti mennyiségeknek megfelelően. Szigorúan mokkáspohárban tálaljuk.

Fogyasztás után iktassunk be azért 1-2 többhónapos kérelmet, aktát - és ne feledkezzünk meg a dupla kávéról sem, hogy leplezze valamelyest az elfogyasztott lélekmelegítőt!

Egészségünkre!

A Márka eszpresszó a Miklós utcában helyezkedik el, a Tükörhöz hasonlóan a lábasház aljában kialakítva.

A Flóriántól mindössze 2 perc a presszó, csupán az aluljárón kell valahogy átküzdeni magunkat, és már ott is vagyunk. Azért lehetőleg a járdát válasszuk, a fű nem mindig megbízható.

Kívülről a Márka hatalmas fogásnak ígérkezik: gyönyörűen viseltes cégér, talán valamikor még világítottak is a betűk. Az ablakokra kiragasztott dreheres-coca-colás matricák sem éppen egy modern kiképzésű helyre utalnak.

Nyári estékben biztosan nagyon hangulatos az egység előtt kialakított terasz is: még egy szükség esetén letekerhető rolót is biztosítanak a csapadék, illetve a lakók bosszúja és a guanó ellen. A Szentendrei út mérsékelt zaja és forgalma ne vegye el a kedvünket egy meghitt összejöveteltől!

De most sajnos még tél van, vissza a valóságba. Kint éppen esik a hó. No, betérve, az ígéretes utcafronttal ellentétben egy jellegtelen panelkocsmában találjuk magunkat: egyedül a sörgyárak által biztosított reklámtárgyak emlékeztetnek arra, hogy itt már 20 éve is presszó üzemelt. A fordított "u" alakú háttámlájú székek a 90-es évek kovipornós hangulatát őrizték meg, a műmárvány asztalokat meg mintha valami vidéki italozóból válogatták volna össze, a falakon fűrészporos tapéta, a padlón olcsó járólap. Kicsit csalódottak voltunk először.

A jellegtelenség ellenére ez egy jó hangulatú hely, szinte mindig zajlik itt az élet, vidáman beszélgetnek a helyiek a pultoshölggyel, nyerőgépeznek. Totális teltházat még nem tapasztaltunk, de mindig vannak annyian, hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül magányosan a helyiségben.

Bejárattól balra még egy kistermet (szobát) is kialakítottak, ahova nyugodtan le tudunk ülni, ha nem éppen közösségi életre vágyunk. A söntés távolsága miatt sem kell aggódni: a hölgy nagyon kedvesen magától kijön, felveszi a rendelést és ki is hozza. Ottjártunkkor pont kellett rá várni pár percet, de az avatottabbak megnyugtattak, hogy csak éppen közbejött valami sürgős

Ahogy a Pléh kocsmában vagy a Sissy-Lottiban is, a Márkában is Dreher termékeket kaphatunk. A csapolt Dreher eddig mindig friss volt, az üveges Pilsner pedig hideg, ha éppen igazi sörre vágyunk és nem félünk, hogy sznobnak bélyegeznek meg minket :)

Az óbudai kocsmabringa pedig gurul tovább, még számtalan célpont maradt megörökítetlenül, várjuk a további ötleteket! Tschöppynek a mait köszönjük szépen.

Piac büfé - a Pléh kocsma

Verőfényes jó napot kívánok minden kedves kerületi sporttársnak!

Visszatérünk Óbudára, annak is a központi, élettel teli részére. Mai látogatásunkat az óbudai Piac egy klasszikus italozójában tesszük, ami azóta ott van háborítatlanul, mióta az eszünket tudjuk.

A Flórián Üzletközponttól (Borozótól) csupán 2 percnyi sétára, a Piaccal szemben, a Szél utca elején helyezkedik el a Pléh Kocsma, természetesen a Templom mellett. Kisgyerekként szüleink mindig rosszalló pillantásokat vetettek erre az egységre, és óva intettek a hasonló talponállóktól:

Tovább olvasom

A csillaghegyi Kis Mukk

Nyár van, és éget a nap

Unom a banánt, és ezt a nyarat...

Énekli D. Nagy Lajos, de nekünk ilyesmi max. akkor juthat eszünkbe, ha a wurlitzerből éppen az ő kedvesen beszédhibás hangja szól. Aki még nem tudta: nyáron mi általában kerékpárra szállunk, hogy szinte kizárólag a kertvárosi kocsmákon végezhessünk terepmunkát, tehát irány Észak!

A Mátyás Király úton (mondjuk a Faragó után a Duna felé haladva) vígan kerekezve nem lehet ezt a helyet levegőnek nézni, annyira lényegretörő a megjelenése. Azonnal tudtam, hogy nekünk ide be kell térnünk.

Szombat délelőtt 11 van, és a nyitott ajtón keresztül a Lakodalom van a mi utcánkba' taktusai rázzák fel a punnyadt nyári utcát? Látjuk a kiszivárgó cigarettafüstöt, halljuk az emelkedett hangerejű diskurzust? Ez a Mukk.

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása